Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 1. szám - Bakk Péter: Népoktatásunk mai kérdései
NÉPOKTATÁSUNK MAI KÉRDÉSEI A HÄBORÜ KÖZPONTI GONDOLATA magával hozza mindazoa tényezők gondos számbavételét, amelyek döntő szerepet játszanak a népek, fajok közt dúló harc alakulásában. A történelem arra int, hogy sem a fegyverek tökéletessége, sem a harcosok milliós száma, sem a lángeszű hadvezetés nem elegendő a győzelemhez. Katonáink győzhetnek, ha az itthonmaradottak elvesztegetik a sok áldozattal megszerzett katonai sikert. A győzelem kivívásának döntő tényezője a nemzet egységes akarata, amely képessé teszi az egyes embert, hogy tevőlegesen résztvegyen a küzdelemben, lemondjon kényelméről, áldozzon munkát, vagyont s ha kell, életet is. Ügy gondolom, éppen ezért nem fölösleges ma azzal a kérdéssel foglalkozni, amelynek alakulása a nemzet lelkiéletét, gondolkodását legjelentősebben befolyásolja, sőt meghatározza: a nemzet- nevelés kérdésével. Ez a kérdés különben épp olyan életbevágóan fontos marad a háború végeztével is, mert tudjuk, hogy a nemzet sorsa nem dől el egyszersmindenkorra a békeszerződések megkötésével, napjaink igazolják, hogy a győztes fél béke idején, pár évtized alatt mindent elveszíthet. Az első világháború után egyetemesen ráébredt az emberiség arra, hogy a népek sorsát a családi élet és az iskola: a nevelés határozza meg. Tudta ezt már Krisztus előtt évszázadokkal Lykurgos, ezen az alapon épített országot Szent István királjmnk, ezt ismerték fel a felvilágosult uralkodók, ezt látta meg Lenin, Kemál pasa, Sztálin, Mussolini és Hitler, aki így ír: -»Az új állam fantáziaszülemény marad, ha nem teremt új embert. Az utolsó két és fél század forradalmai, kevés kivétellel, azért szenvedtek hajótörést, mert vezéreik nem ismerték fel, hogy a forradalomban nem a hatalom átvétele lényeges, hanem az ember nevelése. <n A tizenhatodik század nagy mozgalmai óta állandóan napirenden vannak a nevelési kérdések: Rousseaunak elnézik a társadalomra, az államra vonatkozó új eszméit, de halálra keresik Émileje miatt; nemzetünk a nevelési kérdések miatt helyezkedik szembe kitartóan Bécs akaratával 1777 után. Az elmúlt két évtized alatt szintén a nevelésügyi kérdések állnak az érdeklődés középpontjában: tanító, tanár mellett ezzel a kérdéssel foglalkozik a katona, a politikus, a közgazdász, kereskedő, iparos egyaránt. Mindenki elégedetlen és bírálja az iskolát. Egyesek az iskolák szervezetében, az iskolatípusokban látják a hiba okát, mások a tudásanyag kiválasztásában, a módszerben, vagy a tanszemélyzet lelkületében fedezik fel a baj forrását. Jellegzetes tünet, hogy maguk a hivatásos nevelők sincsenek megelégedve az eredménnyel. Oj jelszavak nyomán keresik a kiútat. A jelszavak új társadalmi élet kialakítására irányulnak, ehhez pedig új embertípusra van szükség, aki nem az egyéni függetlenségben látja a legfőbb értéket, hanem a népközösségnek hátsó gondolat nélküli szolgálatában. Üj Európát, új világ létrejöttét várjuk. Az új világ vázlatos keretén dolgozhatik a pohtika, a páncélos haderő, de tartalmat,
