Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - László Gyula: A kolozsvári műcsarnok és az élő erdélyi képzőművészet szemléje
252 Szemle Nem fotográfusa ő a természetnek, hanem fínomérzésű újjáalkotója. A formák játékában, egymás felé hullámzásában meg tudja fogni az egyén sajátos életét és érzékeny, szinte lélektani mélységekből előretörő rezdüléseket vesz észre s rögzít vésőjével (pl. az Álom c. szobra száján). Ö egyike azoknak a tiszteletreméltó idősebb művészeinknek, kiknek alkotásaiban a mesterség tudása, meg a bensőséges művészi élmény szerencsésen ötvöződik egybe. Ellentétben Szamosi Soós részletező hajlamával, Borbereki Kovács a kiérlelt nagy formák monumentális tömbjeinek mestere. Hatalmas, de sohasem torz formáival Tehénitatója becses dokumentuma képességeinek, bár az ötlet maga nem új. Tehene biztosan áll a lábán s kissé jobbrafordított fejének mozgását a tehenesfiú fejének erőteljes balrafordításával egyensúlyozza a szobrász s több más jó tulajdonság mellett ezzel is szerves egységbe fogja az állatot és az embert. A fiú mozdulata talán kissé akartan merev, de ezen is figyelemmel kísérhetjük a természetadta formák nagyvonalú összegezését. Szobrász-ának alapötlete váratlan szépségével s plasztikai lehetőségeinek gazdagságával lep meg. E szobrában egycsapásra a természet nemes nyelvén oldódik meg mindaz a formaprobléma, amelyért Archipenko s társai annyit gyötörték magukat és a természetet. A negatív és pozitív térformáló erők szerencsés összhangjára tapintott rá akkor, amikor a szobor negatívján dolgozó szobrászt kifaragta. Ne hagyja kisméretű vázlatnak ezt a remek dolgot. Nem lehetetlen, hogyha a szobor negatívját s a szobrász alakját egy méretre venné s a szobrászt is aktban ábrázolná, az a magasrendű formai játék, ami már így is megvalósult, még csak fokozódnék erejében. Borbereki Kovács egészséges és nagyvonalú természetlátása példaként állhat fiatal szobrászaink előtt. Andrássy Kurta János kiváló képességekkel oldotta meg Olvasó nő-jében a szembenézetből ábrázolt test domborművét. Pihenő asszonya Jól összefogott formáival tűnik ki. Tüskehúzójában és Hazafelé c. kis műveiben is van ötlet és szobrász! finomság. Nála csupán azt hiányolom, hogy annyira leköti a forma tisztaságának gondja, hogy munkáiból kimarad a lélek lírai rezdüléseinek érzékeltetése. Mesterének, Medgyessy Ferencnek műveit elsősorban nem objektív formai szépségük, hanem a forma minden kis hajlását átjáró meleg emberi érzésvilág teszi a magyar s az európai művészet remekeivé. Benczédi Sándor Leány-ának fején egészséges kifejezés bujkál, a szobor egyebekben másodélmény, egyszerűsége pedig nem gazdagság, hanem modor. Borsodi Bindász Dezső Hontalan-ján, a gyermekét magához ölelő anyán fent sok a részlet, alul azonban üres a forma. Igaz, hogy ezt a téma diktálja s áthidalása roppant nehéz művészi feladat lenne. Botár István Férfifej-ében a részletező stúdium az elnagyolt formákkal nem épen szerencsésen keveredik. Zsákodi Csiszár János aktja a rodini látomásvilág utánérzése, Rodin forradalmi ereje s finomsága nélkül. Dábóczi Mihály székely leánya jó megjelenésű portré, de a fej belső formái lazák. Eddig látott munkái közt a legjobb Jó pásztora, érdemes lenne komolyan megkísérelni e gondolat megvalósítását. Vázlatában több mintázási hiba (a kezek rövidek) zavarja az összhatást. Haáz Sándor két naturalisztikus törekvésű tanulmányfejet állított ki. Nagy meglepetés volt számomra Halmágyi János érett művészete. Gondolkodó c. vázlatában finom, sejtelmes líraiság van s amellett sok mintázásbeli erény teszi széppé e szobrot. A Múzsa ólomfején átderengő mosoly feledteti, hogy a görög hellénizmus Hypnos-ábrázolásainak utánérzéséből született, még a szárnyak tömege is megvan a számyszerű hajtincsekben. Ez a szobor a görög gondolat újjáéledése, de mint ilyen, feltétlen őszinteségű alkotás. Nemes formái, szép, okos kifejezése a kiállítás egyik legjobb szobrává avatják.
