Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1943 / 4. szám - László Gyula: A kolozsvári műcsarnok és az élő erdélyi képzőművészet szemléje

248

Szemle

ennek követJkeztében piszkosnak látszanak, csak be kellett volna vonnia lakkréteggel s egyszerre eredeti szépségükben ragyogtak volna. Két másik képe azt mutatja, hogy elvontabb utakra akar lépni. Bár Beszélgetés a romok közt erőteljes komponáló készséget s bár torzító, de jól hangsúlyozott rajzkészséget árul el, mégsem őszinte alkotás. Maradjon ő csak eredeti gazdag festőiségénél s mélyedjen bele színlátomásaiba, űj stílusa nem nekívaló. Mindnégyükön meglátszik, hogy alapos, komoly iskolázottsággal indultak útjukra. Korban és iskolázottságban együtt említendő velük nagyborosnyói Bartha László. Alkonyatkor c. műve szép látomás, de alapja nem egészen egyéni. Bemáth Aurél és Berény Róbert hatása erősen szembeszökő s színharmóniájából kiesik az előtérben levő istálló fedelének szürkéje.

A főfalon az idősebbek közül való Merész Gyula vásznát állították ki. Idegen, színpadias világ s világítás üli meg az egyébként nagyfokú ügyességgel festett képet. Színei nem igazi színek s a kép valóságértéke kevés. Festett világ ez, amelyhez semmi közünk. Mikola András három müvével szerepel. Nagy tájképe fáradt alkotás, eltűnt belőle Nagybánya derűs, őszinte színlátomása, önarcképe sem tűnik ki, őszirózsák című képe még egy jobbfajta műkereskedésben sem állhatná meg helyét. Elképzelhetetlen, hogy ezek a képek termésének javából lennének, de akkor miért nem küldte jobb képeit? Szopos Sándor Székely Bertalan iskolájának sok értékét őrzi, kiállított kompozícióvázlata azonban nem képviseli méltóképen finom rajztudását. Napfénysütötte foltjain meg-meg csillan egy távoli színgazdagság, de árnyékai egyhangúan és modorosán lilák s a kompozíció egésze nem az életből, hanem a hagyományból fakadt. Becsületes képességei s finom rajzai többre tennék hivatottá, két idősebb társa mellett így is jól esik látni higgadt konzervatívizmusát.

A KATALÓGUS SORRENDJÉHEZ folyamodunk a továbbiakban s így elsősorban a festőkről emlékezünk meg. Agricola Lidia két friss tájképvázlatát állította ki. Egészséges színhasználata elárulja képességeit, de ahhoz, hogy a vázlatból kép legyen, a sebtében odavetett vonalakat és színfoltokat még sok kemény tanulmánnyal kell érlelnie. András László Bivalyok c. műve igen komoly alkotás. Fehérrel tört színeiben van erő s ragyogás, egyáltalán nem meszesek. Az egyik bivaly felülnézete rajzban még éretlen. Vásár-ján már kevésbbé sikerült egybefognia a színeket s különösen bosszantó, hogy a szépen benépesített teret megbontja az, hogy az előtérben levő kosaras asszonyt a képsíkkal párhuzamosan ábrázolta. Ez primitív beállítás! Az Ütjavítókat pedig nem kellett volna kiállítania. Jellegzetes példája ez a kép annak, hogy a szociális tartalom miként lesz sémává. Nem az egyéni munka esetlen, vagy jellegzetes mozgását ragadta meg, meggömyedt, lehajtott fejű alakjai közhelyek, lélektelen sablónok. Miért nem néz itt is keményen a valóság szemébe? Annak a festőnek, aki a bivalyos képet festette, nem szabad ilyen rossz programmbeszédet tartania. Nem szerencsés dolog az sem, hogy ecset helyett festékkaparóval fest. Higyje el, ez sem nem új, sem nem jó, s hozzá mindenképen méltatlan módszer. Határozott és gazdag képességű fiatalunk Andrássy Zoltán. Bíborszínben tartott képe épenúgy, mint Szomszédok-ja erőteljes, jó kép. Bírja az egy színen belüli fokozást s a háttér színei megmutatják, hogy ezt nem színszegénységből teszi. Azt hiszem azonban, nem ártana, ha egy árnyalattal több tériséget, fény- és árnyékhatást érzékeltetne. Az egy színerősségben tartott arcok, minden jó jellemzésük ellenére is, laposak kissé, ütja azonban jó s hiszem, hogy nagy fejlődés előtt áll. Aradi-Edvi- Illés Jenő képei szinte családi örökségként hatnak, fényképszerű felvételei csak színesek, de színeinek csengése hiányzik. Ács Ferenc növendék-