Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Albrecht Dezső: Teleki Pál öröksége
234 Magyar Figyelő TELEKI PÁL ÖRÖKSÉGE Két esztendővel ezelőtt hagyott itt bennünket és adta vissza testét a hazai földnek, melyet Nála jobban senki sem ismert. A rohanó idő, mely ma történelmet formál, emlékezetét nem homályosította, hanem élesen kirajzolta alakját s a legnagyobb — nemzetükhöz életükben és halálukban hű — magyarok sorába állította. Két év alatt lepergett alakjáról mindaz, amit a politika zajló áradata feléje vetett: miniszterelnökből államférfivá emelkedett s tanári pálcáját forgató politikusból a nemzet papja lett, ki a »Dunamedence templomában« beszél a nemzet ezeréves feladatairól. írásai és beszédei, melyek munkás életének gazdag hagyatékaként a nemzetre maradtak, sem vesztettek semmit időszerűségükből, mert bennük nem a napi politika, hanem az emberiség és a magyarság nagy sorskérdéseivel foglalkozott. Hitelt szerez mondanivalóinak a történelem, amelynek most lejátszódó drámáját ö előre látta. Évtizedekkel ezelőtt írt és beszélt az európai élet válságáról, melyet megrázkódtatásának nagysága s átalakulásának mélysége tekintetében a nép- vándorlás korához hasonlított. Ismerte a válságot előidéző — az évszázados egyoldalú fejlődésben, a világrészek önállósulásában rejtőző — okokat s az új világ megszületéséről beszélt már akkor, midőn még sokan a páriskörnyéki békék változhatatlanságában hittek. Szükségszerűnek ítélte, hogy az átalakulás folyamán Európa elveszti világuralmi helyzetét s hogy helytállhasson a világrészek küzdelmében, egyetlen gazdasági egységgé kell válnia. Gazdag és sokrétű tudásával a nagy összefüggéseket kutatta, az emberiség fejlődésének törvényszerűségeit kereste s a legnemesebb emberi optimizmus hangján hirdette, nogy a nagy szintézis korszaka következik, mely visszavezet valami szebbhez, fennköltebb- hez, megértőbb élethez. Hitt abban, hogy BZ európai fejlődés olyan új világrend felé halad, amely az emberi életnek nagyobb teljességét és az emberi értékeknek: a szépnek és a nemesnek, az igaznak és a jónak kivirágzását biztosítja. Történelmi távlatból szemléli — tudatosan, mert nagy időkben, midőn olyan erősen érezzük és éljük a jelent, csak így lehet felismerni a legerősebb és legállandóbb mozgató energiákat — a magyarság helyzetét is. Jobban ismerte bárkinél a földrajzi tényezők emberformáló, az ember tájformáló s e kettőnek együttes történelemformáló erejét és ezek összefüggéseit. Azt a fontos földrajzi tényt, hogy a Közép- Dunamedence teljes egészében egységes táj, a történelem azzal igazolja, hogy ebben a medencében egyetlen politikai alakulat sem maradt meg tartósan mindaddig, míg a magyar államban olyan nem keletkezett, mely a medencét teljes egészében ki nem töltötte. A magyarság politikáját meghatározza az a földrajzi adottság, hogy a magyar medence nyugat és dél felé nyitott, míg északon, keleten és délkeleten zárt. A történelmi és földrajzi adottságok helyes felismerésére épül a középkori magyar birodalom, mely a középkor keleti és nyugati birodalma között az őket összekötő nagy víziút mentén elterülve döntő világpolitikai szerepet játszik. A középkorban a magyarság kitöltötte az egész medencét, a törés a török uralommal következett be, melynek következtében az alföldi magyarság kipusztult. Európa védelmét nem csupán a török uralom 150 évével fizettük meg, hanem még ma is ennek következményeit szenvedjük. A trianoni szétdarabo- lás is ennek következménye. Egész Magyarország, amelsmek lakossága Mátyás idejében több mint 5 milliót tett ki, 1720-ban két és félmillió lelket számlált. Az Alföld felszabadulásával megkezdődött a
