Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Csortán Márton: A kolozsvári Tízes Szervezet
224 Caortán Márton kapcsolódik az igazgatás kérdése a társadalmi élet minden vonat- kozáisához..hogy társadalmi életünk reformjáról beszélni a közélet nagy kérdéseitől elvonatkoztatva nem is lehet... Hiába állítunk fel követelményeket közigazgatásunk megjavítása érdekében, ha e követelményeknek nem kedveznek a társadalmi viszonyok ... Hiába javasoljuk azt is, hogy keressen munkatársakat a közigazgatás, ha nincs meg az önkéntes és önzetlen munkára való hajlandóság a társadalomban, ... felelősségvállalást is csak úgy kívánhatunk meg a közigazgatástól, ha a becsület, tisztesség és szó szentsége társadalmunk íratlan parancsává lesz... Ahol hosszú kisebbségi élet volt a tanítómester, ott beszélni lehet már közösségi gondolatról, szolgálatot vállaló jószándékról, magánember és hatóság közötti együttműködési törekvésekről és a hatósággal egyetemleges felelősség- vállalásról. Rengeteg cselekvési vágy él az emberekben — állapítja meg Puskás. Az egymásért való aggódás és tettrekészség mind olyan kincsek, amelyeket a társadalmi közösség javára kihasználatlanul hagyni vétség a nemzetközösség ellen. És különösen mulasztás lenne ott nem igénybevenni ezeket a társadalmi erőket, ahol messzi századokba visszanyúló hagyományokban gyökerezik a hatóság és polgárság felelősségteljes együttműködése.« (5—12. 1.) A romániai magyar kisebbség egyházi, politikai és gazdasági szervezeteinek munkájáról csak annyit jegyez meg, hogy ezeknek köszönhető az a »meglehetősen egységes cselekvőképességű magyar társadalom«, mely 1939-ben, az ősi tizedesi intézmény felújításával kísérelte meg a romániai magyarság társadalmi erőit közös nevezőre hozni. S hogy akkor kik alkották a kolozsvári magyar társadalom legértékesebb rétegét, akik a nehéz feladatokkal járó tizedesi munkában résztvettek, idézzük Puskás szavait: » ... ennek a kornak tizedesei túlnyomó többségükben egészen egyszerű, inkább elemi, mint főiskolai végzettségű, inkább éhező, mint jóllakott, mindenesetre a nehé^ sorsban egyformává szürkült magyarok voltak.« (44. 1.) Nem jutott idő arra, hogy az egész romániai magyarságot a tízes szervezetek segítségével élő organizmussá formálják. A bécsi döntés után, a felszabadult Északerdélyben, a frissen megindított tizedesi munka majdnem minden városban elakadt. Legtöbb helyen nem ismerték fel azokat az értékeit, melyeket az új körülmények között kifejleszteni üdvös lett volna. Megszakítás nélkül csak Kolozsvárt maradt fenn. Itt a régi keret, a Népközösség megszűnhetett ugyan, de a Szervezet, amelyre mint vázra épült fel maga a Népközösség is, zavartalanul foljda,tta tevékenységét. Hogy miért maradhatott fenn, azt elsősorban Kolozsvár közönségének köszönheti, s azoknak az »egyformává szürkült« magyaroknak, akik a Tízes Szervezetet a kisebbségi élet hasznának, értékes gy^ölcsé- nek tekintik, s a tizedesi munkát az új körülmények közt is vállalták. Több havi kisérletezés után 1941. év márciusában, éppen Teleki Pál kezdeményezésére kapta a kolozsvári tizedesség »A Kolozsvári Tízes Szervezet« (T. Sz.) elnevezést és a közigaz^tás felé való tájékozódás tanácsát. Először, mint a Közjóléti Szövetkezet tanácsadó szerve működik, de itt szűknek bizonyultak működési lehetőségei. A közig;azgatással olyan kapcsolatokat kellett teremteni, amelyek
