Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Hankiss János: Magyar magatartás az irodalom tükrében
MAGYAR MAGATARTÁS AZ IRODALOM TÜKRÉBEN FRANCOIS DE CUREL EGYIK DARABJÁNAK címadó síimbó- iirnia: »Tánc a tükör előtt«. Alapja egy artistamutatvány: üres tükörkeret előtt egy táncos ágál; a tükör másik oldalán — mintha tükörképe volna — ugyanúgy öltözött másik figura utánozza minden mozdulatát. Ez a kép jut eszembe, amikor a nehéz témába belevágom a fejszémet. Vájjon a »valódi« magatartást utánozza, tükrözi-e az irodalom, vagy épen megfordítva: az irodalomban kifejtett magyar magatartásnak tükörképe a mi magatartásunk a magyar életben? Vagy — ami legvalószínűbb — egymást figyeli a kettő és sohasem fogjuk pontosan megtudni, hogy melyik »kezdte« ? Mert az kétségtelen, hogy bármely oldalról kezdjüli kutatni a magatartás természetét és forrásait, mindenütt az irodalomhoz jutunk el. A naiv ember azt hiheti, hogy a magatartást egyszerűen »az életben^ kell megfigyelni. A parlamentben korunk jeles politikusait, a korzó padján, a falusi piacon, a gyár géptermében az átlagmagyart. De honnan vennők a jogot, hogy föltételezzük, hogy épen a jellegzetes magyarokkal találkozunk így és hogy helyesen általánosítunk, indukciónkba nem csúszik hiba? És főkép: honnan vesz- szük a bátorságot, hogy eléggé emberismerőknek higgyük magunkat? Nem okosabb mindezt a megfigyelés, a lélekboncolás és az ember jellemzés professzionistáira: az írókra bíznunk? Amikor a történelemben keressük a jellegzetes magatartások mintáit, reménytadóbb nyomokon járunk ugyan, de nem kevésbbé irodalmi nyomokon. Az adattörténet, sőt az oknyomozó esemény- történet sem elég ahhoz, hogy jellegzetes és hatásos magatartáspéldákat adjon késői koroknak. Ehhez írói vénájú historikus kell, sőt pontosabban: az kell, hogy a história csakugyan irodalmi (írásművészeti) igényeket támasszon önmagával szemben. Csak a művészileg elrendezett vagy kiélezett magatartás ragadós: csak azt veheti például az utókor. Ha egy történeti alak érdemeit bonyolult okfejtéssel magyarázzák meg nekünk, akkor sohasem utánozhatjuk. Ehhez festőibb, művészibb póz, íróibb jellemzés kell. írói hajlamú történetírók vagy költők, dráma- és regényírók találják meg azokat a magatartásmintákat, amelyek felejthetetlenek és föltétlenül hatásosak az utókorra. Nemcsak Petőfi öltött fel — a legnemesebb értelemben — »szerepeket«, de minden történeti alak, akinek hatása van, még akkor is, ha »szerepe« a le^uritánabb szerepellenesség. Ezt igyekeztünk irodalmi gyökereivel együtt illusztrálni eg>’ cikk- ben,i amely Czuczor Hunyadiaknak kapcs^ Cincinnatust, Washingtont és Deákot fűzte össze a »Mond és marad nyugodtan« jelszó, mint típustengely köré. De a példákat szinte végnélkül lehetne szaporítani. * * „Mond és marad nyugodtan __" Irodalomtörténeti Közlemények, 1941.
