Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Makkai Sándor: A magyar otthon
202 Mákkai Sándor újító lelke a magyar hivatás hite. Nem a magunk apró egyéni érdekeiért tartott meg a századok vérzivatarában Isten csodálatos kegyelme, hanem, mivel célja van ezzel a nemzettel ezen a helyen. Ha nem hiszünk abban, hogy az emberi életnek és értékeknek sajátos képviseletére vagyimk rendelve, melyet helyettünk más nem teljesíthet, akkor belenyugodtunk halálos ítéletünkbe, mely emberi értelme szerint már ezer év óta alá volt írva a nálunk sokszorta hatalmasabb .ellenségek akaratában. Ilyen hivatástudatot és meggyőződést azonban csak a magyar keresztyén családi otthon képes kiirthatatlanul beplántálni és kivirágoztatni gyermekeinek lelkében. A magyar apának és anyának hinnie kell abban, hogy fia legyőzi önmagát és megvédelmezi az örökkévaló értékeket, hogy leánya üres és céltalan öntetszelgés helyett képes lesz az önfeláldozó sze- retetre. A kishitűséget, a hazug romantikát és a kendőzött érzékiséget egyedül csak az ilyen otthoni szellem képes már csirájában, a gyermeki szívben megsemmisíteni. Viszont semmiféle hadsereg és semmiféle fizikai fegyver ki nem pusztíthatja a lélek értékeibe vetett magyar hitet, amíg azt a magyar családi otthonok felelős és áldozatos szeretetének páncéla védelmezi. HA ILYEN AZ OTTHON LELKE, akkor változik a formája is és kibontakozik az a sajátos külső magyar életforma, amelyet ez a lélek igényel magának. De egy pillanatra se gondoljuk azt, hogy a külsőségek jelentéktelenek. Csak addig jelentéktelenek, anüg esetlegesen, kívülről aggatják rá őket a lélekre, mint a karácsonjdára a díszeket. A fa virága, lombja, g3Úimölcse, koronájának ágazása, mihelyt a gyökérből származott, többé nem jelentéktelen külsőség, hanem magának a lényegnek megtestesülése. így lesznek jelei és bizonyságai a magyar életforma megnyilatkozásai az életerőnek, az öntudatnak és a műveltségnek. Két véglet ellen kell azonban eleitől kezdve szabadságharcot fol5datnunk ,az egységes magyar életforma győzelméért. Az egyik az idegent utánzó rabszolgaság. Nem igaz, hogy az idegen szebb, jobb, egészségesebb mint a magyar. Ezt leginkább a női divat uralma bizonyítja. A nők közül senki se gondol a ruhaszabás, a kalap vagy az arcfestés dolgában arra, hogy az szép, jó vagy egészséges, hanem csak arra, hogy divatos-e? A divat parancsára a nők a legképtelenebb ízléstelenségekre képesek. Tehetetlen rabszolgái sokszor teljesen esztelen, sőt őrült parancsoknak. Miért van az, hogy a magyar nők nem akarják ezt belátni s ha belátják is, nem merik kimondani, harcra kelni ellene s lerázni magukról ezt a szégyenletes rabigát? Pedig ez a divatszolgaság föl sem mérhető lelki, ízlésbeli és erkölcsi romlás okozója a családi otthon és az egész nemzeti társadalom életében. Továbbmehetnénk a családi ház berendezésének és díszítésének kérdésére, ahol ismét ugyanazt a sablonszerű, gépies utánzást, rabszolgaságot és nemzetközi ízléstelenséget találnék. Életrendünk, szokásaink, társasérintkezésünk, szórakozásaink egész vonalán mindenütt az öntudatlanság és szol- "^aság szégyenbélyege jellemez. Különösen megdöbbentő az, hogy
