Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 4. szám - Mályusz Elemér: Mátyás király
194 Mályusz Elemér példájára több, független territóriumra bomlik szét. S mert ugyanekkor megjelent a déli határnál Bizánc elfoglalója is, hogy Kelet harcias népét a Nyugat ellen vezesse, előrelátható volt, hogy a felbomlott ország a legrövidebb idő alatt a török zsákmányává lesz. ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT választották Mátyást 1458-ban királlyá. Az uralmat számára más tényezők egyénileg is súlyossá tették. Egyetlen támasza apjának, a törökverő hadvezérnek hírneve volt. Nem dicsekedhetett előkelő származással, mivel apja homo novus, akit a nagyurak nem tekintettek magukkal egyenrangúnak. Megválasztását családjának gazdagsága és pártjának hatalma vitte keresztül, ez a gazdagság azonban szóba sem jöhetett az állam Összes kiadásainak fedezésénél, a párt pedig hamar felbomolhatott s jóbarátaiból ellenségek válhattak, ha az óhajtott előnyöket nem kapják meg. Azonkívül az első volt, aki nem az Árpád-ház leányági leszármazói közül került a trónra, s ezzel nemcsak a legitimitásban rejlő erőt nélkülözte, hanem trónkövetelőkkel, köztük legközelebbi szomszédai, Lengyelország és a német birodalom uralkodóival is szembekerült. A király, akinek útjába barát és ellenség mintegy versengve gördítette az akadályokat, még szinte gyermek, úgy, hogy alig-alig készíthet magának kormány-programot s egyedül veleszületett természetes ösztönére, tehetsége tanácsára kell bíznia magát. Azonban az első perctől fogva erélyesen törekszik a riszonyoktól reárakott béklyókat levetni és a csorbítatlan királyi hatalmat visszaszerezni. Elsősorban családjának és pártjának adja tudomására, hogy nem tűr maga fölött gyámkodást. Anyja csendesen háttérbe is vonul, nagybátyja azonban, kit kormányzónak választottak meg melléje, pártjának több tagjával együtt azon elégedetlen főurakhoz csatlakozik, akik a német császárt ellenkirálynak választják meg. Rövid időre polgárháború, majd évekig tartó alkudozások következnek. Mátyás ugyanis inkább jóakarattal és adományokkal igyekszik megbékíteni ellenfeleit, mint fegyverrel győzni le őket; sajnálja a testvérkézzel kiontott vért. El is éri, hogy nagybátyja a török elleni harcot választja — ott is pusztul el —, a pártütök pedig sorra meghódolnak, miután látják, hogy Mátyás a legreménytelenebb helyzeteket kedvezőre tudja fordítani. Erélye és hidegvére a husziták ellenében éppen olyan sikereket mutat fel, amikor sorra elfoglalja rablóváraikat, mint a törökkel szemben, akitől Boszniát ragadja el, megmentve ily módon Ausztriát és Északolaszországot a pusztításoktól. Bár most már módjában volna megbosszúlni a családján korábban esett sérelmeket, így testvére kivégeztetését, nem gondol ellenségei megalázására. Ellenkezőleg, személyes híveivé teszi őket, csakhogy erejüket az állam javára biztosíthassa. Egyetlen feltételt szab: az uzurpált felségjogokat vissza kell adniok. Ebben a tekintetben hajthatatlan. Az eredmény gyors és jelentős: vám, adó, pénzverés, bányászat megint az övé, a főispánokat és tisztviselőket ismét ő nevezi ki régi és újabb hívei közül. Az államhatalom és államterület így ismét szilárd és egységes.
