Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Marosi Péter: A nemzetnevelés kérdése folyóiratainkban
192 ßzewJe várja, hogy már most teremtsék meg a béke lelkületét.37 Imre Sándor a Társadalomtudományban foglalkozik a nevelés mai háborús válságával.s® Hatalmas tanulmányából minduntalan az a gyötrő kérdés cseng ki, hogy vájjon irányíthatja-e a nevelés az életet? Érdekes áttekintést nyújt az utolsó huszonöt esztendő magyar nevelésének történetéről. Manapság már az is fenyegetően áll előttünk, hogy nevelésre van szükségünk, vagy propagandára? Végső választ a nagy kérdésekben Imre Sándor sem adhat, ezért így fogalmazza meg a feladatot: »a válságból a nevelés csak úgy juthat ki, ha bebizonjútja, hogy amit adhat, megegyezik azzal, amit tőle az élet megkíván«. Két összefoglalást is megemlíthetünk végül. A Hajnálodikban Homo- rodi József beszél a nemzetnevelésröl.í>9 A gyakorlati nemzetnevelést hiányolja. Felveti a kérdést, hogy van-e magyar neveléstudomány. A magyar neveléstudomány megvalósításának útja a politika. »A nemzet- nevelés tehát csak akkor tarthat a gyakorlati megrvalósításra igényt, ha egy ország építő politikai rendjéhez alkalmazkodik. Enélkül nincs arányos és megvalósítható nemzetnevelés.« Imre Lajos a népművelést mint pedagógiai feladatot mutatja be a Szellem és Éleiben.^® Erélyesen kihangsúlyozza, hogy a népművelés pedagógiai jellegű s nem lehet más szempontoknak alávetni. Az igazi népművelés elsősorban a parasztságra néz, hiszen ez a magyar hagyományőrző osztály. A nevelő feladata az, hogy a népi műveltséget értékfogalommá minősítse. Az ember i:endeltetését a közösségben ismeri fel. A rendeltetését felismerő népi közösség a nemzet, így válik az öntudatosult népi műveltség nemzeti műveltséggé. NEGYVEN CIKKET ES TANULMÁNYT soroltunk fel. Mondanivalójuk közös elindítója a felelősségérzet. Társadalomszemléletünk mind etiku- sabbá válik és mind mélyebbre mutat. A célt ebben pillantjuk meg; parasztságunkban fel kell ébresztenünk a lelki és társadalmi honfoglalás vágyát. Hiába hirdetjük, hogy a parasztságból kell megújulnia a nemzetnek, ha a parasztság nem szólhat bele a róla és körülötte folyó vitába. Sok okos gondolatot olvashattunk, de mindig úgy éreztük, hogy nincs jelen az, akiről éppen szó esik. Sürgősen utat kell nyitnunk a magyar parasztnak, hogy hamarosan megjelenhessék ő is abban a vitában, melynek eredményétől népünk jövendője függ. Tisztán kell látnia mindenkinek, hogy nem elégséges a polgári osztály felfrissítése, nem is az a tulajdonképpeni probléma, hanem meg kell nyitni a kapukat a parasztság fölemelkedése és társadalmi honfoglalása előtt. Szellemi életünk nemzetnevelő buzgalmát szívesen elismerjük, de befejezésül mégis megkérdezzük, vájjon hihetünk-e ennek a nagy igyekezetnek? Vájjon a nemzetnevelés kérdésének nagy népszerűsége a veszélyeztetett osztályok önvédelme csupán vagy őszinte szándék? Feleljen erre mindenki alázatosan. Feleljen úgy, mintha tőle függne a végső válaszadás. MAROSI PÉTER Pannonhalmi Szemle XVn., 1942. 204—210. Társadalomtudomány XXII., 1942. 313—334. “ Hajnalodik V., 1942. 206—209. « Szellem és Elet V., 1942., 181—194. Felelős kiadó: Albrecht Dezső. Minerva Rt. 865. — Felelős vezető: Major József.
