Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Marosi Péter: A nemzetnevelés kérdése folyóiratainkban
SZEMLE A NEMZETNEVELÉS KÉRDÉSE FOLYÓIRATAINKBAN MARAI RÖPIRATABAN FELVETI a kollektív háborús felelősség kérdését, de bírálói keményen rendreutasítják. Nincs kollektív felelősség, a tömeget nem lehet számonkémi, érette is az egyének felelnek. Szívesen ismerjük el ezt az igazságot, sőt Kodolányi Jánossal együtt, egy lépéssel még tovább is megyünk. Valljuk, hogy minden egyén felelős az összességért. Igazi közösségről csak ott beszélhetünk, ahol a tagok érzületükben és öntudatukban hordozzák a közös gondolatokat. Ilyen, értelemben hirdetjük a magyar népi közösséget, s ilyenformán gondolkozva, szomorko- dunk a nemzetet vezető osztályok megfogyatkozott közösségi öntudatán. Ady költői forradalma óta megnövekedett a magyar szellem életében a felelősség érzése. Szabó Dezső robusztus próféciája és Németh László tiszta vágyakozása példázza legérthetőbben ezt a gyarapodást. Nehéz kérdések ostromolják életünk titkát; a magunk revízióját követeljük előbb, végül pedig szinte önkínzó bizonytalansággal feszegetjük, hogy mi a magyar. Az idők növekedő súlya azután tetteket kívánt. Így fordult a szellem figyelme a nevelők felé. Üjarcú magyarokat neveljenek — hirdetik s lassacskán mindenki nevelőnek érzi magát. 1912-ben tudatosítja Imre Sándor a nemzetnevelés kérdését. 1924-ben már nemcsak a pedagógus gondolkodik a feladaton. Egy világfi hírében álló írót nemes adományra késztet a felelősség, az örök percet kereső széplélek röpírattal próbálkozik. A gondolat közüggyé válik, felzúg a sajtó vihara s a folyóiratok is megszólalnak. A vihar azonban elül, talán hamarább, mintsem kellene. Ne vesztegeljünk a könnyen születő vélekedéseknél, vizsgáljuk inkább a magyar közírás elmúlt esztendejét. Böngésszük végig folyóiratainkat, keressük meg az állásfoglalásokat. Mérjük meg szellemi közéletünket. Nézzük csak közelebbről, mit olvashatott az elmúlt évben nemzetnevelésünkről a Magyar Olvasó. Természetesen nem foglalkozunk minden pedagógiai tárgyú közleménnyel, csak azokat hozzuk elő, amelyek közvetve, vagy közvetlenül ezt a döntő nemzetpolitikai kérdést érintik. Magyarul: lássuk csak jobbjaink nemzetnevelő buzgalmát! ZILAHY ADOMÁNYA »A MAGYAR GONDOLKOZÁS ösztönszerűen eljutott odáig, hogy a nemzetnevelés nagy kérdéseivel komolyan foglalkozzék« — mondja a Híd névtelen vezércikke 1942 február 10-én.^ Zilahy Lajos lapja s a főszerkesztő maga is régóta feszegeti a kérdést. Évek óta hirdeti az amerikai példát: a Kitűnőek Iskoláját szeretné megvalósítani. Most is arról beszél, hogy nem elég nagy nemzetnevelő erőfeszítésünk. Sorra veszi iskolatípusainkat, végül pedig az államigazgatás elitjének előteremtésére újra ezt 1 Híd, 1942. 6. sz. 3.
