Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 3. szám - Oberding József György: A bánsági telepítések rövid története
A bánsági telepítések rövid története 159 Magánbirtokosok a következő községek telepítésénél telepítettek magyarokat: Lukácsfalva (Lázár Lukács), Alsóittebe (Kiss Izsák). Töröktopolya, Nagybikács, Beodra (Karácsonyi-család), Csóka, Feketetó, Kanizsamonostor, Egyházasbér (Marczibányi-család), öbéba, Orosz- lámos (Gr. Battyhányi erdélyi püspök), Öszentiván, Aracs (Szeged városa). Aranyág (Bydeskuti), Mélynádas (Tormássy), Istváu- völgye (Damaskin), Ölés (Barách Lajos), Maleniczfalva (Gr. Szé- csen), Törzsudvarnok (Petrovics József), Száján (Tajnay), Bocsár (Hertelendy), Torontáltorda (Gr. Pejacsevicsl, Csősztelke, Magyar- csernye (Gr. Csekonics), Tóba (Gr. Zichy), Tiszaszentmiklós, Hódegyháza (József nádor), Ferenczszállás (Br. Gerliczy), Porgány (Gr. Nákó), Szőlősudvarnok (Roggendorf), Györgyháza (Rákóczy Paretich György), Tamásfalva (Bedekovich), Gilád, Nagyszilvás (Vallás- és tanulmányi alap). A magyar főurak és nagybirtokosok — mint láthatjuk — igyekeztek ellensúlyozni a külföldiek nagy- arán3TÚ települését, amilyen mértékben azt a mozgatható magyar népelem lehetővé tette. Kétségtelen, hogy a jobbágyság kötöttsége szintén nehézséget jelentett a belföldi, magyar telepesek nagyobb számban való idehozatalában. Megváltozott a helyzet az 1848. évi magyar szabadságharcot követő 1863. évi kiegyezés után, mikor a magyar alkotmányos élet visszaállt és a magyar élet irányítását a m. kir. kormány vette át. Ekkor már túlestünk a jobbágyfelszabadítás nagy művén. A jobbágyfelszabadítással, valamint a szabad gazdasági rendszerre való áttéréssel járó gazdasági és szociális bajok ekkor már éreztették hatásukat. A földművelésügyi kormányzat figyelmét nem kerüli el a telepítésügy, egyelőre azonban a szociálpolitikai és nemzeti követelmények figyelmen kívül hagyásával fog hozzá a telepítésekhez. E kor első telepítési törvénye 1873-ban lát napvilágot. 1863-tól 1873-ig — mint Bernát Gyula írja — a kincstári uradalmakon létesült telepes községek »magánjogi célkitűzéssel létesültek ... nem birtokpolitikai, vagy szociálpolitikai, hanem pénzügycélszerűségi« elgondolások hozták létre.* A kincstári birtokok egyrészét főleg dohánykertészettel foglalkozóknak való kisbérietek útján hasznosítják. Ezidőben alig létesült még egy-két telepes község, azok is főleg a vallás- és tanulmányi alap temesmegyei uradalmain. Ezek: ötvösd (1868), Józsefszállás (1868) és Magyarpádé (1870). Magántelepítés csak egy történt, 1868-ban, a Sándor közalapítványi bérlő által létesített Torontálkeresztes. A tervszerű telepítés az 1873 :XXn. t.-c. lett volna hivatva megindítani, de a törvény szűklátókörű intézkedéseket tartalmazott. Egészséges telepítési folyamat megindítására — mely szabályozása szerint kincstári, vagy magántelepítések révén ment volna végbe — nem volt alkalmas. A telepesek vásárolt földjeiket 20 év alatt voltak kötelesek letörleszteni évi 5 százalékos kamattal. A vételárban szabad alkú alapján egyezkedhettek, mely a kincstári birtokoknál jóval meghaladta a forgalmi értéket. A kincstári * Bemát Gyula: Az új Mag^yarország ag^rárpolitikája. Budapest, 1938.
