Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 2. szám - Palotás Zoltán: A geopolitika mint államtudomány
106 Palotás Zoltán stb.), ezekkel együtt megalapította a Zeitschrift für Geopolitik c. folyóiratot s ez már a weimari korszakban egy egész nemzedék legjelentősebb nevelő-orgánumává lett. A geopolitikát természetesen nem mint öncélú tudományt művelték, hanem mint gyakorlati nemzetnevelő tanítást alkalmazták, összekötő kapocsként a földrajz, a történelem és a közgazdaságtan, illetve a haditudományok (Wehrwissenschaften) között. A cél: geopolitikai szellemmel telíteni a közgondolkozást, a geopolitika szellemét bevinni az iskolákba. »A jövő kialakítása hatalmas előkészítő mimkát követel, — írja Haushofer, — az a követelésünk tehát, hogy földrajzunk anyagát a geopolitika segítségével népünk hadtudományi nevelésének az alapjává te- gyük«.i* Utalnak Ratzelre akit — bár a geopolitika szót nem is ismerte — a geopolitika tulajdonképpeni atyjának tartanak, s aki a történelemből vett sok példával igEizolta, hogy a földrajzi tudás már ősidőktől fogva politikai hatalom; sűrűn idézik Napoleon mondását: »Le sort des états est dans leur géographie<n. Hennig geopolitikai kézücönyvébenis rámutat arra, hogy kellő geopolitikai felkészültséggel a németség biztosan megnyerte volna a világháborút, de a »teljes geopolitikai iskolázatlanság miatt« szükségszerűen el kellett buknia. Bethmann-Hollweg és társainak örök bűne, hogy »kellő geopolitikai érzék és tanultság hijján« nem tudták jól előkészíteni a világháborút. De most: a geopolitika hatalmas távlatokat tár fel a németség szeme előtt s megtanítja »vüágrészekben gondolkozni«. Haushofer szerint: »A helyesen értelmezett geopolitika egyike a legjobb fegyvereknek a világ lélekzet- és életterei (Lebens- und Atemraume) igazságos elosztásának kikényszerítésére a népek munkaképessége és kulturális teljesítményei szerint«.!® De Haushofer nem bízik a békés rendezések utópiájában, azt hangoztatja, hogy a történelem tanúsága szerint igazi nagy eredményeket csak fegyverrel lehet elérni. A geopolitikában is »Beispiel ist mehr als Lehre«, azaz a nagy háborúk példái az igazi tanítómesterek. Lukas György, gráci professzor »Geopolitik imd politische Geographie« c. munkájában (1929) egyenesen azt a tételt szögezi le, hogy a háború nem más, mint a geopolitika kísérleti terepe (Krieg = Experimentalfeld der Geopolitik). A FRANCIA „GEOPOLITIKAI“ IRODALOM szelid bírálata ennek a harcos német Mláspontnak. A probléma elsősorban az, hogy a földrajzi tényezők kényszerítő hatása, már-már determinációja az Haushofer: I. m. 14. — A földrajz, a geopolitika és a hadtudományok gyakorlati elválaszthatatlanságát hangsúlyozza: „Ha valamire, úgy arra a harmonikus fejlődésre, amely a földrajztól a geopolitikán át a hadtudományokig vezet, ráillik Goethe mondása, amit a háborúra, kereskedelemre és kalózkodásra használt; Háromszorosan egyek ezek, nem lehet őket egyméa- tól elválasztani!“ A németeknél ki is alakult a geopolitikának „Wehrgeopoli- tik“ elnevezésű külön ága, s a hadtudományokkal kapcsolata „geopolitikai szellem“ annyira áthatja az iskolai oktatást, hogy az egyes német iskolákat nyugodtan tekinthetjük a német jövő megannyi hadapródiskoláinak. Hennig Richard: Geopolitik, die Lehre vom Staat als Lebenwesen. Berlin, 1928. Haushofer—Obst—Lautensach—Maull: i. m.
