Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Zathureczky Gyula: Magyar politika Európában
Magyar politika Európában 73 nem mint »ütköző állam« tölti be, hanem mint Délkelet-Európa rendező hatalma! E feladat betöltésébe Európa e földrajzilag egységes, de népileg és szellemileg annál tagoltabb területén, egyedül a magyar birodalom képes, éspedig annál maradéktalanabbul, minél nagyobb az ereje. A szentistváni birodalom területén egyetlen más hatalom vagy faj sem tudott a magyaron kivül tartósan államot létesíteni vagy hatalmat gyakorolni, mert egy sem volt képes birodalmat: a népek feletti és őket egyliefogó szellemi és politikai egységet teremteni. A szentistváni birodalom ezért híd kelet és nyugat között, ezért rendező hatalom, ezért előretolt bástya és végvár, mert a területén élő különböző népek között a birodalmi értékrendben kifejezve teremti meg a szimbiózist és ezzel elősegíti és lehetővé teszi a nagy európai erők életközösségét is. A véghetetlen szteppékről magunkkal hozott nomád és a nyugatról átvett városiasság bámulatosan keveredett szelleme és az ebből a szellemből fakadó életformák és hagyományok, a latingermán és keleti elem keveredése tesznek egyedül minket, magyarokat, önmagunkból folyóan alkalmassá e nagy európai feladat betöltésére. Mert ha civilizációnkkal tökéletesen hasonultunk is a nyugathoz, úgy szellemiségünk és politikai habitusunk minden faji elkeveredésünk ellenére változatlanul magán hordja nomád lovas őseink bélyegét. A múlt és a hagyomány kérlelhetetlenül határozza meg a jelent és innen van az, hogy míg egy évezreden keresztül — ha másképpen nem, úgy szellemiekben mindég birodalmat alkotva — megmaradtunk magyaroknak, ezért népi, nemzeti és jellembeli sajátosságainkat ma sem vagyunk hajlandók feladni vagy alárendelni még oly emelkedett, de tőlünk idegen eszméknek, gondolatoknak vagy formáknak. E népi és nemzeti sajátosságaink hozzák magukkal vaskövetkezetességgel azt, hogy — mert más az elrendeltetésünk — nem vagyunk képesek a helóta népek sorába sűlyedni és önmagunkból folyóan nem áll módunkban alárendeltségi viszonyba kerülni egyetlen nemzettel szemben sem. A magyar politika lényege, amelyet ha kell, úgy parancs számunkra, hogy tettekkel bizonyítsuk: barátok mindég, szolgák soha lenni nem tudunk...! A magyar történelem tragédiája a mohácsi vész óta az volt, hogy ezt az igazságot a fölöttünk uralkodó hatalmak nem ismerték fel, vagy nem ismerték el. Ezért fegyveres ellenállás ellenállást követett részünkről, életünknek legmegtiportabb korszakaiban is. Pedig másfelől 1867 a legfényesebb bizonyítéka annak, hogy akár egy mondvacsinált szabadság keretében is tudtunk barátok, fegyvertársak és a bukás pillanatán túl kitartó hívek lenni. Politikai jellemünkre talán legélénkebben világít rá az, hogy szívből tudtuk apánknak nevezni és őszinte szeretetünkkel körülvenni azt a fejedelmünket, akinek múltját az aradi vesztőhely, és az abszolutizmus korszaka árnyékolta be. Jellemző talán ránknézve, hogy a bukás biztos tudatában, abban a tudatban, hogy mi csak veszthetünk, vállaltuk a világháború minden kockázatát és kitartottunk szövetségeseink mellett a tragédiát követő időkben is, amikor ők nem voltak hajlandóak tudomást venni rólunk. Évszázados független
