Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tucci Giuseppe: Kőrösi Csoma Sándor
70 Tucci Giuseppe: Körösi Csorna Sándor közönyéhez. Ám ha e gnosis szelleme elborult, kimerült, sőt olykor elveszett is, szimbólizmusa tovább él a lamaista kultuszban s annak belső szellemi és liturgiái vázát képezi; aki ezt nem ismeri, végzetesen félreérti és meghamisítja a tibeti buddhizmust. A metafizikának és esoterismusnak ez az a végtelen világa, melyet Körösi Csorna, rátalálva a tibeti szellem hindú gyökereire, fölfedett az emberi értelem kíváncsisága előtt, mely sohasem fárad el újra meg újra föltenni az örökké válasz nélkül maradó kérdéseket a dolgok végzetszerűségéről. EZ A FÉRFI MAGÁNYOS VÁNDORKÉNT bejárja fél Európát s fél Ázsiát, titokéhes, egyszerű lelkének szűzi kíváncsiságával olyan emberek közé jut, akikről olvasmányaiból csak annyit tudott, amennyi elég volt arra, hogy újat lásson bennük s hitének tiszta csodálkozásával győz a helyek és emberek ellenállásán. Fölfedező is volt tehát, akinek itinerariuma és úti jegyzetei ma nagy értéket jelentenének számunkra. Ám a felfedező sokszor kénytelen első személyben beszélni, hiszen ő az utazás főszereplője, az ő éber és ámuló kíváncsisága ad fényt és szint a dolgok közömbös csendjének, az ő lelkének álmodozó érzékenysége eleveníti meg azokat. S Körösi Csorna éppen ezért elfojtotta magában a felfedezőt és hallgat vándorlásairól, melyek a XIX. század elején megismétlik Marco Polo vakmerőségeit. Nem is tudnánk semmit útja irányáról és állomásairól, ha nem lett volna kénytelen beszélni róla — bár csak röviden s szinte kicsinylő hangon — Kennedynek írt levelében, mintha lelkesedése elnémítaná s nem engedné elárulnia értékes tapasztalatait. A tudomán5niak ez az aszkétája énjét halálraítélté, mintha csupán a történelem által rábízott misszió gondviselésszerű eszközének tekintené magát, s nem saját személyét becsülné, hanem a munkát, melyet esendő lénye föláldozásával el kell végeznie. Körösi Csorna tudatában volt áldozata nemességének és szüntelen kész arra, hogy elhárítson magától minden jutalmat. Nem fogadja el segélyének felemelése címén az Asiatic Society által felajánlott ötven rúpiát, sem Döbrentei nagylelkűségét s amikor pénzt küldenek neki hazájából, semmit sem tart meg magának, hanem ösztöndíjat alapít belőle. Sok nagy ember halála a legváratlanabb ellentmondásban áll életével; egyesek tudtak élni, de nem tudtak meghalni s a halál olyan készületlenül találta őket, hogy érintése elhomályosította nagyságuk fényét. De Körösi Csorna Sándor iránt kegyes volt a halál; tiszta lélekkel, orvosságok segítségét visszautasítva múlt ki a Ihasai úton, Dardzsilingben. A tudomány magányos úttörője költőként élt álmai háboríthatatlan világában s hősként győzött a törvényeken, amelyek ingatag és állhatatlan földi valónkon uralkodnak. TUCCI GIUSEPPE
