Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Tucci Giuseppe: Kőrösi Csoma Sándor
66 Tucci Giuseppe Csornának ajándékozott, mikor a ladaki karavánúton találkozott vele, megpecsételve ezzel a nagy magyar filológus tudományos sorsát. Körösi Csorna megszakítás nélkül folytatja az olaszok munkáját, azt kiegészíti és a tibeti stúdiumokat szilárd fUológiai alapokra helyezi. A NAGYENYEDI KOLLÉGIUMBAN, majd pedig a göttingai egyetemen töltött esztendők nem múltak el haszontalanul. Itt lett természetévé a szabatosságra törekvés, az elképzelt és a valóságos közti szigorú külömbségtétel és az idegenkedés minden délibábos szórokonítástól és gyökfejtéstől, melyben a 18. századvégi erudició annyira termékeny volt. A jó vezetés alatt végzett klasszikus tanulmányok fegyelme kristálytiszta eszmélkedésre nevelte, a gondolatok és történések architektúrájának világos vonalú, szépítgetések nélküli rekonstruálására, a lényeges eszméknek a maguk elementáris mezítelenségében való fölfedezésére. Valósággal személytelenné tudott válni, minden igyekezetét arra fordítva, hogy szellemének tiszta tükrében a vizsgált dolgok kísérteties látomása torzítás nélkül verődjék vissza. Ez Körösi Csorna munkásságának leglényegesebb jellemvonása, ebben gyökerezik időtálló ereje, innen van, hogy olyan egészként áll előttünk, amelyben minden rész szükséges és biztos, semmi sem esetleges vagy önkényes. Az utána végzett kutatások kiegészíthették, gazdagíthatták tudásunkat, de az ö eredményeit jóformán sohasem helyesbbítették vagy másították meg. Szótára majdnem teljes egészében átment a későbbiekbe; egyesek puszta lemásolására szorítkoztak, mint ahogy Schmidt tett általában, mások, mint Candra Das, a maga egészében beleillesztették saját munkájukba. S ez volt a sorsa nyelvtanának is, melyet Schmidt németre, Poucaux franciára ültetett át s melyet most újra kiadtak, mert egy századév múltán is el kellett ismerni, hogy senkinek sem sikerült azóta sem többet, sem jobbat nyújtania. A tibeti kéziratgyüjtemények sovány katalógusai, melyeket Beck s a Sendai- és Otani-egyetemek adtak ki, össze sem hasonlíthatók az ő ka’g5mr-elemzésével; amazok üres cím- és névjegyzékek az övéhez képest, mely a Narthang-kíadás száz kötetében foglalt munkák magyarázatos áttekintését adja, az óriási anyag lapról- lapra való gondos áttanulmányozása alapján készült s vázlatául szolgál a buddhizmus irodalomtörténetének, amelynek megírására mindmáig nem történt kísérlet. Otthonos volt olyan munkákban, amelyeket az utána következő tibeti filológia nem ismert, mert vagy feledésbe mentek vagy pedig tárgyi és nyelvi nehézségek miatt hozzáférhetetlenekké váltak, neki azonban lehetővé tették rövid, függelékes jegyzetek formájában a tibeti történelem időrendjének összeállítását, vagy a Vaidurya Dkarpo kúsza rengetegéből kiböngészett hindú és tibeti ciklusok egyezéseinek fölismerését s a Mahabharata és a Bhagavadgita verseinek azonosítását. Körösi Csorna Sándor, a tudomány aszkéta vándora, győz a gyalogosan bejárt távolságok kényszerű fáradalmain, diadalmas
