Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Bárdossy László: Teleki Pál Széchenyi nyomdokában
1942. ÁPRILIS HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE VII. ÄVF. 1 SZÁM TELEKI PÁL SZÉCHENYI NYOMDOKÁBAN Az Erdélyi Férfiak Egyesületének és a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületének Teleki Pál emlék- ünnepélyén, 1942. április Itf-én felolvasott megemlékezés. EGY ÉVE, hogy gróf Teleki Pál eltávozott közülünk. Ügy ment el, mintha Illés tüzes szekerén ragadták volna el s amikor nem volt többé, vakuló szemeink előtt feketébe öltözött minden. Egy év, eseményekben, tanulságokban gazdag s ezért különösen hosszú esztendő távlatában áll előttünk alakja. S amikor szeretettel, hűséggel, megbecsüléssel Reá gondolunk, elfog bennünket a vágy, hogy megfejtsük egyéniségének titkát. Hogy ha már cselekvő lénye nem lehet többé a mienk, legalább azt őrizzük meg emlékéből tisztán, ami valóban, töretlenül ő volt. Minden egyéniségben van valami titokzatos. A költő azt mondja: »fenséges idegenség«. De azok, akik kiérdemelték és megkapták egy egész nemzet szeretetét és bizalmát, akik mögött hűségben engedelmes tömegek álltak, azok egyénisége olyan elemekből tevődött össze, amelyeket meg kellene próbálni kiolvasztani életük, tevékenységük, alkotásaik emlékéből. Milyen gyengék az eszközeink erre! Az egyéniséget magát, élő, lüktető, sugárzó valóságában, sajnos, sohasem ragadhatjuk meg. Ügy vagyimk ezzel, mint az alvilágba ellátogató Odysseus, aki, mert holt szeretteinek lelkét sehogyan sem tudta megölelni, így panaszkodott: »... háromszor kitártam a karom utána, háromszor suhant ki mint árny, mint az álom és éles fájdalom vágott egyre jobban.« Minden értékelés szükségképpen összehasonlítás. De a hasonlóságok és különbözőségek mérlegelésének szegényes és béna módszerével vájjon hogyan közelíthetnők meg azt, ami szellemi erők pillanatról-pillanatra megújuló egybelobbanása volt? Hogyan ragad- hatnók meg az eleven áradatát azoknak az érzéseknek, gondolatoknak, kétségeknek és elhatározásoknak, amelyek valakinek öntudatában egyszer fellobbantak és elhamvadtak? Minden, ami az élő ember izzó agyának és meleg kezének munkája után megmarad, még a legsikerültebb alkotás, a legjobban ki
