Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Gáli László: Kolozsvár és a magyar–román művelődési kapcsolatok
Oáldi L.: Kolozsvár és a magyar-román művelődési kapcsolatok 553 írói működése sem hathatott, mert e világi műfajok még mind igen magasan lebegtek az erdélyi románok akkori elmaradottsága és műveletlensége felett. Egészen középkori módon a magyar támogatással kialakuló román könyvkiadás ekkor még teljesen vallásos színezetű, s éppen ezért Heltai gazdag és sokoldalú működésének is román vonatkozásban csak egyházi jellegű hatásai maradhattak, így a Coresi kiadásában, Brassóban megjelent 1564-i Szertartáskönyv, amely Heltai Ágendájának fordítása s különösen a szászvárosi ószövetség, az 1582-ben megjelent »Palia«, amelynek forrása kétségtelenül Heltainak Kolozsvárt, 1551-ben kiadott ószövetsége. Ez a délerdélyi román papok közreműködésével készült román bibliafordítás volt román részről az első olyan vállalkozás, amely bizonyos filológiai gonddal készült, s ezért joggal mondhatjuk, hogy Heltai gondos tolmácsolásán át a magyar bibliatudomány szelleme áradt a románok felé, megtörvén a náluk addig teljesen kizárólagos bizánci-szláv műveltségi kör egyeduralmát. Amint Heltai Ägen- dája őszintén átérzett vallásos és emberi tartalommal igyekezett felfrissíteni a román ortodoxia keleties formalizmusát, úgy most ez a Heltai-féle biblia is ablak lett a románság számára, amelyen át Nyugat tudományos élete felé tekinthetett. Azonban Kolozsvár világi nyomtatványai sem maradtak egészen hatástalanok. Ezek nyomait nem annyira Erdélyben, mint inkább Moldvában találjuk meg. 1584-ben Kolozsvárt jelent meg Kovacsóczy Farkasnak, Erdély kancellárjának »De admlnistratione Transsylvaniae Dialógus« című államtudományi értekezése, amelyből egy, a román és az olasz nyelv hasonlóságára vonatkozó megjegyzés átkerült a XVII. században Toppeltin egyik művébe, s innen idézte azt Miron Costin is, Moldvának Apaffy Mihály udvarában sűrűn megforduló neves krónikása. Később azután Miron Costin nyomán felfigyeltek erre a XVIII. század első erdélyi román történetírói is, és így került bele Kovacsóczy mondása végül a Budán megjelent első nyomtatott szótárnak, a Lexicon Budensenek, előszavába is: »Covacius observavit, vernaculum istorum Valacho- rum sermonem plus fere in se habere Romani et Latini sermonis, quam praesens Italorum lingua«. Ugyancsak a XVI. században még egy érdekes művelődési kapcsolatról adhatunk számot Kolozsvár és Moldva közt. Egy évvel Kovacsóczy művének megjelenése után Marcello Squarcialupi olasz orvos ugyancsak Kolozsvárt adta ki egyik latin könyvét (De fontium et fluviorum origine), amelyet Cercel Péter, Erdélybe menekült moldvai fejedelemnek ajánlott. Hasonló, jellegzetesen humanista kapcsolat létesült későbla Havaselve első fanarióta fejedelme és a XVIII. század egyik kiváló erdélyi tudósa közt: 1720-ban Mavrokordat Miklós Erdélyben készült Cicero-fordítását küldi majd el ifj. Köleséri Sámuelnek. A XVn. század kolozsvári protestántizmusának is volt egy olyan nagy alakja, akinek életműve a román művelődésre serkentőleg hatott, még pedig Szenei Molnár Albert, aki hányatott élete után Kolozsvárt talált menedéket és örök nyugodalmat. Molnár Albert működésének két fontos eredménye van: francia ihletésű zsol-
