Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 9. szám - Gagybátori E. László: Kodály Zoltán és kórusai
528 Gagyhátori E. László (majdnem tiszta egyszólamúság), a nevelő cél szempontjából a sort a Bicinia Hungarica és a 15 kétszólamú énékgyákorlat zárja be. E művek eredménye egyrészt, hogy ma már egyre-másra térnek át az iskolák a kíséretnélküli éneklésre, másrészt kialakult az énekes többszólamúság határozottan körvonalazható stílusa, mely máris számos utánzóra talált és fog találni. A tiszta hangzás, az abszolút zene mellett mélyebb tartalma is van a misztikus Isten kovácsa. Jelenti magát Jézus c. kórusoknak. A Lengyel László sajátságos kifejező erővel hozza felszínre a gyermekjátékban rejlő vallásos és történelmi elemet. Egyszerűségében pompás művei közül négy remeke emelkedik ki. Mindegyiknél beszélhetünk korhangulatról, bár a stílusutánzástól mindegyik távol van. A Karácsonyi pásztortánc furulyaszólama üde könnyedséggel szövi a Bach-szvitekre emlékeztető fordulatait a magyar népi dallam imitációs kétszólamusága fölé. Az Esti dal arra példa, hogy egy akkordhangokon épülő népdalnak a feldolgozásában is a dallam korát kell követni: az utolsó századfordulót. Persze itt is csak a hangulat emlékeztet az iskolás egyszólamú- ságra, az akkordok a legvégső puritánságig egyszerűek, a szólamvezetés mindenütt dallamos. Egyszerűségben talán csak két egyházi kórusa múlja felül: az Ave Maria a renaissance-kórusok finomságával és néhány szeptimakkord kivételével az adott lehetőségek közt tiszta Palesztrina-stílusban írt 150. genfi zsoltár, melynek hang- zatai a többszólamú szövés ellenére is Goudimel szellemét tükrözik. A stílusutánzás lángeszű alkalmazását találjuk újabb hangszeres darabjai közül a Galántai táncokh&n, amely nem más, mint megnemesített, valóban művészi és magyar cigányzene; nagyszabásii romantikus hangzatkezelését megbámulhatjuk a Liszt Ferenchez c. kórusban. A drámai hatást igazi Wagner-akkordokkal éri el az öregekben, az irodalmi romantikát zenei romantikával párosítja a Husztban. ÁU NEMCSAK KOROKAT ÉS STÍLUSOKAT tud összhangba hozni sajátmagával, hanem hangfestésre is fel tudja használni a zenét anélkül, hogy az abszolút zenei értékéből veszítene. Ezen a téren persze megint énekkari alkotásai az úttörő remekek. Hangszerrel azelőtt is ábrázoltak zörejeket s pl. Kodály Kitrákotty-meséje is legfeljebb humorban és találékonyságban múlja felül elődeit. De a kórusban ragaszkodnia kellett a tiszta szólamvezetéshez, tehát az abszolút zenei elemhez. És ezt kitűnően oldotta meg a Harangszóban, a Norvég leányok-ban. A népdalfeldolgozások közt útjelzők a Magyar népzene zongora- kíséretes darabjai, a Karádi nóták férfikara, a Székely keserves. Molnár Anna balladája, csúcsok a Mátrai képek és a Székely fonó. Ritkán sikerül különböző idegen anyagokat annyira szerves egységbe illeszteni, mint Kodálynak sikerült a Mátrai képek népdalait. Jóval több ez, mint népdalegyveleg, nagyobbszabású Kodály valamennyi a capella kórusművénél. Valósággal kórusszimfóniának nevezhető: a lassú és gyors részek úgy állnak össze szerves egésszé, mint a szimfónia tételei. A Székely fonó, ha a maga egészében ke-
