Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 8. szám - Szemle
SZEMLE MUNKABÉR-RENDSZEREK A LEGTERVSZERŰBB MUNKASZERVEZÉS is csak akkor biztosíthatja a megfelelő termelési eredményt, ha a végzett munka bére megfelel a vállalat költségviszonyainak. Itt bizonyos ellentétes érdekek nyilvánulnak meg a vállalat és a munkavállalók között. A munkavállalók természetszerűleg minél magasabb bérre törekszenek, a vállalat viszont csak a termékek árában megtérülő bér összegét hajlandó megfizetni. A bér összege ugyanis nem lehet nagyobb, mint amennyit a vállalat fennállásának és eredményességének veszélyeztetése nélkül kifizethet. A vállalat költségeinek meg kell térülniök s a munkabér a vállalat árvetésében költségként jelentkezik. A mimkabér megfelelő alakítása s főleg a teljesítménnyel arányba- hozása régi gondja minden vállalatnak. Épp ezért általános a törekvés, hogy a teljesítménnyel arányban nem álló időbért, amikor a munkás a bért tényleges teljesítményétől függetlenül, az üzemben töltött idő alapján kapja, a teljesítménnyel arányos bérrel helyettesítsék. A munkabér legrégibb fajtája a dolgozó által az üzemben töltött idő díjazása: az időbér (órabér, napszám). Az időbér hátránya árvetési szempontból az, hogy mivel nem az elvégzett munka, a valóságos munkateljesítmény, hanem az üzemben (akár munka nélkül) töltött idő alapján jár, az árvetést nagyon bizonytalanná teszi. Az észszerűen szervezett iparágakban ép ezért a díjazásnak ez a rendszere egyre nagyobb mértékben adja át helyét a tényleges teljesítmény szerint megszabott munkabér rendszerének. Mindazonáltal egyes munkafajták díjazására, pl. portásnál, küldöncnél, éjjeli őrnél, valamint veszélyes munkánál, vagy minőségi áruk termelésénél, csak az időbér alkalmazható. A TELJESÍTMÉNY SZERINTI MUNKABÉREK a következőképen csoportosíthatók: I. Darabszakmánybér (darab-akkordbér). A darabszak- mánybér ismét lehet: 1) egyéni és 2) csoportszakmánybér. Az utóbbit akkor alkalmazzák, amikor a csoportban dolgozó egyének munkateljesítménye külön-külön nehezen állapítható meg. A csoportszakmánybér- ben vagy egyenlően részesedik a csoport minden tagja, vagy a szak- mánybért a csoport vezetője, az akkordmester osztja szét a csoportban résztvevők között munkateljesítményük arányában. A csoportszakmány előnye, hogy mivel az egyes munkások keresete a csoport teljesítményétől függ, minden dolgozó a legjobb teljesítményre törekszik s azt társaitól is megkívánja. A csoportszakmány igen gyakori a mezőgazdaságban, a »bandá«-ban dolgozó részes aratóknál vagy a földkitermelésben, a kubiko- lásban, de előfordul az ipari termelésben is. n. Időre átszámított darab- szakmány az ú. n. darábidőszakmány. Hl. Jutalmazó (prémiumos) bér: 1. becslés alapján számított idővel: a) Halsey, b) Rowan; 2. időmérés alapján számított idővel: a) Emerson, b) Taylor, c) Gantt, d) Bedaux, e) Meinit, stb. I. A darabszakmánnyál, akár egyéni, akár csoportszakmánybérről van szó, a munkaadó az időbérszámításból eredő árvetési bizonytalanságot kívánja megszüntetni azáltal, hogy a munkást nem az üzemben töltött idő.
