Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 8. szám - Magyar Figyelő - Szakács Gusztáv: Háborús átalakulás Magyarországon

500 Magyar Figyelő Központi Statisztikai Hivatal által megállapított nyílása 9.8% volt. Az agrárolló nyílásának elbírálá­sánál figyelembe kell venni a kor­mány intézkedéseit, melyek során az üzemanyag-árindex útján rögzí­tette a legfontosabb üzemanyagok árát, éppen a mezőgazdaság helyze­tének megkönnyítése céljából. Az 1942. évi februári nyílás-maximum oka a kormány ipari áremelésében rejlik. Az idei mezőgazdasági hely­zet kiegyenlítette az áremelés által okozott eltérést és az agrárolló nyí­lása ismét akkora lett, mint volt az áremelés előtt. Ha csak az agrárolló alapján akarjuk a mezőgazdaság helyzetét elbírálni, az olló törvényei alapján a mezőgazdasági lakosságot sokkal jobb helyzetben találjuk, mint a háború kezdetén. De a mezőgazda­ság helyzetéről megbízhatóbb képet kapunk, ha nem csupán az agrár­ollót vizsgáljuk, hanem a mezőgaz­daság pénzbevételeit is figyelembe vesszük. Ez utóbbi is ugyanazt bi­zonyítja, amit az agrárolló, mert csak a trianoni országot véve ala­pul, a rossz termések ellenére, a mezőgazdaság vásárlóereje 10%-kai nagyobb, mint volt 1938—39-ben. Ezzel szemben a városi lakosság vá­sárlóképessége jelentősen csökkent. A nemzetgazdálkodás szempont­jából fontos, hogy a lakosság egyik része se maradjon el vásárlóképes­ségben a másiktól. Ezért a kor­mány a nemzeti jövedelem igazsá­gos elosztása érdekében a múlt év decemberében emelte a béreket és fizetéseket, amelyet természetesen követett az ipari cikkek áreme­lése is. A mezőgazdaság jogosan kíván­hatta volna, hogy az ipari árak maradjanak a régi színvonalon. Ez ellen szól azonban az állam hábo­rús gazdasági érdeke, mert külön­ben nem lenne biztosítva az üze­mek rentabilitása és nyersanyag­utánpótlása sem. A munkások fize­tésemelése révén előálló költség- többletet áremelés nélkül az ipar nem tudta volna elviselni és komo­lyan felvetődhetett volna a leállítás veszélye. Az 1941. évi gyáripari ár- szabályozásnak épen e veszély meg­előzése volt a feladata. A kormány az árak állandósítását kívánta e rendelet útján elérni. A felárak megváltoztatásának engedélyhez kö­tése, a nyereség korlátozása és a költségek csökkenése folytán esz­közölhető árleszállítások mind a kormány céljait szolgálják. A két gyáripari árrendezés a szövőipar kivételével minden iparágban bevált. Nemcsak a gyáriparban volt szükség áremelésre, hanem a kis­iparban és kereskedelemben is. A rendelet részletes haszonkulcsot és kalkulációs eljárást közölt, melyek figyelembevételével történhetik az árak megállapítása. Ez a szabályo­zás azonban még mindig tág lehe­tőséget enged az árak megállapítá­sára és a többletköltségek áthárí­tására. A nyersanyagellátás nehézsége a háború természetéből adódik. A nyersanyagforrások végesek s a pol­gári fogyasztásra dolgozók száma is megcsappan háború idején, így érthető, hogy a vásárlóképesség nö­vekedésével az áruellátás nem tart­hat lépést. A rendelkezésre álló árumennyiség és a vásárlóerő kö­zötti egyensúly fenntartása a hábo­rús gazdálkodás egyik legégetőbb feladata. Ennek az egyensúlynak és az igazságos elosztásnak a biztosí­tására vezették be az államok a fogyasztás különböző korlátozásait. Csak a korlátozások biztosíthatják az árak fékentartását és vethetnek gátat a nagyobbmérvű pénzhígu­lásnak. Az árkormánybiztos az árak fékezése érdekében elrendelte az ipari termelők és kereskedők nyere­ségrészesedésének csökkentését is. Megnyugtatólag hat a Magyar Gazdaságkutató Intézet legújabb helyzetjelentésének az a megállapí­tása, hogy az árszínvonal nem mu­tat nagyobb mértékű emelkedést. A létfenntartási költségek ugyan gyor­sabb ütemben emelkedtek, de ezek közül is inkább csak a ruházkodási cikkek terén tapasztalható ugrás­szerű drágulás. Szakács Gusztáv

Next

/
Thumbnails
Contents