Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Szemle
Szemle 449 ről tanított róla. Napoleon pedig még szerencsecsillaga hanyatlásakor is Indiára gondolt, mert Angliát Európa ellenségének tekintette és nem szűnt meg soha megdöntéséért dolgozni. A flórenci és longobárd törzsből és vérből származó Napoleon, a visszatért Konstantin, újra kísérletet tesz Európa egyesítésére saját uralma alatt. Áthidalt majd minden örvényt, amíg Moszkváig elért. Itt azonban le kellett aratnia a forradalom vetését. A szabadságot óhajtó kontinens fegyvereivel Anglia javára és hasznára leverik. Angha átveszi, sőt túl akarja szárnyalni a napóleoni művet: örökös fáradozása arra irányul, hogy megtartsa az európai hatalmi egyensúlyt. Szabadságot és egyenlőséget hirdetve uralta a tengert és építette már-már a mérhetetlenbe oromló hatalmát, Róma mintájára. Közben Oroszország megnyeri a Távolkeletet, Franciaország kiépíti gyarmatbirodalmát, a kis népek kialakítják saját államaikat, Németország és Olaszország, a közép hatalmai késlekednek még és egységüket legutolsónak építik ki. Szellemiségben azonban már jóval korábban vezettek. A német dinamika szellemi és anyagi téren is új utakat vágott és mutatott, s ha Anglia az ipari forradalomban meg is előzte, mindaz amit a kontinensnek adott, danai- dák ajándékának bizonyult. Liberálizmusa szabadságot hirdetett és a régi kötöttséget szilárdította meg. Ezalatt a porosz sereg kivívta a 70-es győzelmet, rendet, világosságot teremtett, felelősségre és áldozatkészségre nevelt. Bismarck újraéledt birodalma természetesen szálka volt Anglia szemében. Minél szomjasabban kaparta össze magának a világ javait, annál erélyesebben fordult a németség és birodalma ellen. A világháború Anglia javát látszott szolgálni, mégis talán ekkor vérzett először annyira, hogy a háború után is szenvedett miatta. És még sokkal inkább Franciaország. A középponti hatalom azonban széttört, Oroszország bolsevizálódott. így akarta Kitschener, az európai sors hanyatlásának öldöklő angyala. Az európai közösség minden alapja elpusztult. A germánság másfélezredes életfolyamata ért véget. Oroszországban és Németországban végbement a meglévő formák teljes szétverése. De alámerültek lényegében az úgynevezett győztes államok is. Tömegnyomor, a születések számának visszaesése, általános elöregedés, lépnek fel itten, mint ismertető jegyek. A politikában és az életben jogtalansággal és erőszakkal összekötött üres szólamhullám borít el mindent, sóvár szenzációhajszolás, üresség és kiéltség. Ezután következett a Népszövetség korszaka. Európa a koldusok földrészévé változott. Briand páneurópai terve Franciaország szekere elé akarta fogni a népeket, s azzal végződött, hogy 1940-ben az angol kormányzat meghívta, hogy tagozódjék bele a brit világ- birodalomba. Ezenközben a németség, mint a közép népe, helyzetének és lényegének ismételt és helyes felismeréséből származó akaratból megtért a saját legbensőbb lényéhez, a belső zártságához, erőben és súlyban kifejeződő dinamikájához. Feltámad most már a kérdés: mért nem volt Anglia belátóbb? Mert, hogy elszámította magát, most már egészen világos. Egyéni megítélés tárgya lehet, hogy
