Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Magyar Figyelő - II. Rákóczi Ferenc emlékezései szabadságharcának megindulásáról
MAGYAR FIGYELŐ II. RÁKÓCZI FERENC EMLÉKEZÉSEI SZABADSÁGHARCÁNAK MEGINDULÁSÁRÓL Javallataim nehézkes tárgyalása között telt el lengyelföldi bujdosá- som két esztendeje. Míg ezek így foljd^k, a magyar népet zsarolták, nyomták és az adók hihetetlenül növekedtek. Parancs ment, hogy a vármegyék tizenkétezer katonát állítsanak ki; ezeket Itáliába és a Birodalomba vetették volna. Az országban bőven van só; árát a vámokkal mégis úgy felemelték, hogy a szegény nép kénytelenségből sótlanul ette kenyerét. A kemény bánásmód mellett számtalan fajta visszaélés és sikkasztás tenyészett. A só- és vámhivataloknál egyre szaporították az őröket. Ezek olyan nagyon kegyetlen- kedtek, hogy a rendeletek áthágói erdőkbe, hegyekbe rejtőztek, elannyira féltek és riadoztak a kínzástól és büntetéstől, irgalomra reményük se lehetett. Számukat szaporították munkácsi hercegi uradalmam jobbágyai is. Ennek az esztendőnek tavaszán érkeztek Lengyelországba első küldötteik, megtudakolni, élek-e még; Bige László nevezetű, meg egy orosz pap. A határvidéken bolyongtak, mígnem kósza hírből hallották, hogy Brezánban vannak néhányan magyarok. Ide indultak hát és a hosszas keresés végén mégis rámakadtak. Elmondották, hogy a nép végső nyomorúságba került. A kétségbeesés fegyvert ad kezükbe, csak szánjam meg állapotukat s ígérjek nekik valamiféle segítséget. Hiszen az országban, a helyőrség kivételével, csekély számú császári csapat van. A Montecuccoli ezred is már parancsot kapott, indul Itáliába. Csak valami kis segítséget kellene ígérnem, akármilyet, a népet könnyű lenne fegyverre hívni. A nemesség bizonyára csatlakozik, a megyék által kiállított csapatokkal együtt: ezek most szerte kóborolnak az egész országban, hogy ne kelljen elhagyniok hazájukat és tűzhelyüket, mert erőszakkal vitték őket katonának. Nyomban fel kellene szítani a szabadulás reményét, hogy a fegyverbíró emberek ne kényszerüljenek az ország elhagyására. Ezt javallatta a nép. Valamennyire hebehurgyaság volt, erre hagyatkozni oktalanság lett volna. De teljességgel elvetnem se volt szabad. Ezért tanácsot tartva Bercsényi gróffal, elhatároztuk, hogy beküldjük egy emberünket, bizonyosodjék meg a híradás valóságáról. Különösképen pontosan tudakolja ki a tiszántúli nép hangulatát és titkos mozgolódását. A grófnak egy lovászát szemeltük ki erre a célra. Fiatalember volt, értelmes, jótermészetű, hűséges. Hitet kellett tennie a nép előtt arról, hogy még élek, közel vagyok és készen állok segítségükre, ha bizonyságom lenne az ő készségük, engedelmességük, közreműködésük és hűségük felől.
