Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 7. szám - Entz Géza: Szász író Erdély történelméről
Szász tró Erdély történelméről 425 sának magyarázata nagyon egyszerű: előadásának törekvése világosan arra irán5TÜ, hogy Erdélyben a germán folytonosságot bizonyítsa. Ennek megfelelően tökéletesen megfeledkezik a szkiták és kelták jelentős és hosszú szerepléséről. A húnokról azt állítja, hogy semmiféle szellemi nyomot nem hagytak maguk után s a hoiífogla- lást szinte közvetlenül megelőző háromszázados avar birodalomról is alig hallunk valamit.* Kétségtelen, hogy Erdély és Magyarorszá.g területén a magyarok megtelepedése előtt jelentős szerepet játszottak a különböző germán törzsek. A folytonosság feltételezésére azonban semmi alapunk nincs. Hazánk területe, különösen a nép- vándorlás korában, népek országútja volt, melyek folyton váltották és minden faji együvétartozás ellenére állandóan marták egymást (pl. longobardok, gepidák). Hogy az itt megforduló, különböző germán törzsek között valami eszmei közösség lett volna, teljesen valószínűtlen. Egyesek legfeljebb a hanyatló római birodalom örököseinek tekintették magukat, mint például a katalaunumi mezőn Attila ellen küzdő germánok. Abban az időben csak egyetlen határozott öntudat volt: a római birodalomé, mely még hanyatlásában is csodálattal és tisztelettel töltötte el a barbárokat. Természetes, hogy a germán műveltség nyomokat hagyott Erdélyben, de annak állandósága mégsem mutatható ki. A népvándorlás viharai ide-oda korbácsolták a törzseket még Nyugateurópában is. Ez a cseppfolyós állapot a Kárpátok medencéjében csak egyszer-egyszer szilárdult meg, hegy rövid idő múltán újabb hullám elsöpörje az előző népeket és eredményeiket. Hyen körülmények között bajos feltételezni Erdélyben germán fol5d;onosságot. Arra, hogy a XH. század közepén betelepülő szászok itt germánokat biztosan nem találhattak, kétségtelen bizonyítékot nyújtanak a helynevek, melyek között germán eredetűt hiába keresünk. Kniezsa István kutatásai világosan tanúskodnak arról, hogy a X. és XI. században Erdélybe nyomuló magyarok csak szláv és török településeket találtak, azokat is szétszórtan.® Ha a germán folytonosság és Zillich által hangoztatott földművelő kultúra állandósága fennállna, elképzelhetetlen, hogy ez a helynevekben semmiféle nyomot ne hagyott volna. De írónk maga is ellentmondásba keveredik e kérdést illetően, midőn a szászok betelepedése előtti Erdélyt »a bizonytalanság területének« nevezi (15). Már pedig másfél évezredes germán kultúrával átitatott vidékről ezt talán mégsem lehetne állítani. Ezzel rögtön áttérhetünk a szászok betelepülésének kérdésére, n. Gézának e lépését a szász történetszemlélet majdnem egyöntetűen úgy magyarázza, hogy a telepesek behívásának kettős célja volt: egyrészt a »vadon« termővé tétele, másrészt a honvédelem komoly megszervezése a Kárpátok délkeleti könyökhajlatában. A királyok ezenkívül a magas kultúrájú szász városokban az egyre “ Roska Márton: Erdély őskora. Erdély és a népvándorlások kora. Megjelent az Asztalos Miklós szerkesztésében közzétett „A történeti Erdély“ című kiadványban. Budapest, 1936. 73—125., 151—159. 1. 3 Kniezsa István: Magyarország népei a XI. században. Szent István- Emlékkön3Tv. Budapest, 1938. n. kötet, 356—472. 1. 17. a.: Erdély földrajzi nevei. „Erdély“ c. kiadvány. Budapest, 1940. 71—77. 1.
