Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Venczel József: A székely népfelesleg
A székely népfelesleg 29 A SZÉKELY NÉPFELESLEG SORSA A SZÉKELY KONGRESSZUS nagyfokú eredmén5^elenségének oka abban kereshető, hogy a székely népfelesleg kérdésének a lényegét egyoldalú szemléleténél fogva meg sem tudta közelíteni. Elvetette az álló népfelesleg ideáját s ezzel tulajdonképpen érthetetlenné vált számára a mozgó népfelesleg s ennek aggasztó jelensége, a székely kivándorlás lényege. Annyira illuzórikus volt az egész eszmecsere ebben a vonaüiozásban, hogy komoly formában vetődött fel a Székelyföldre való betelepítés szükségessége s egyben többségi állásponttá erősödött, hogy a székelyt nem kell másutt letelepíteni, mert otthon is van erre elégséges terület.^’^ Csak a felületen vizsgálódtak a kongresszusiak. Lélektani mozzanatok számukra lényegtelenek voltak. Nap mint nap panaszolták, hogy a kivándorlás szegődött és önkéntes ügymökei megbolondítják a népet, de ebből a konzekvenciát levonni nem tudták. Nem tudták értékelni azt a lélektani vonatkozást, hogy az ősi agráréletformától elszakadó ember inkább egy lépéssel tovább megyen, — ha ez a lépés nagy is, — hogyha azt hallja, hogy másutt, Amerikában vagy Romániál)an, a kereseti lehetőség kétszer, háromszor vagy sokszor annyi, mint a szomszédban gyárat építő zsidónál. A kongresszusiak nem érzékelték azt, hogy az iparosítás kellő szociálpolitika nélkül a mozgásnak indult népfelesleget megkötni nem tudja akkor, amikor az elemi materiális ösztön válogathat az itthoni kizsákmányolás és a távol idegenben kecsegtető anyagi felszabadulás között. De az okok vizsgálatában más szempontból sem voltak egészen őszinték. Az egyes részletekben világosságot gyújtó előadások és viták mellett annyi az elhallgatás és a kényelmes kitérés. Csak egyet említsünk, mint olyant, amelyhez tanulságokat fűzhetünk. Papolc község közbirtokossága levelet intézett a kongresszushoz s abban üdvözletét küldi s áldást kér a kongresszus működésére az Egek úrától, mert »a folyamatban lévő arányosítás és tagosítás folytán Papolc község kisbirtokossága a pusztulás szélén áll és ha a kongresszus az elébe tűzött tárgysorozatban a mi sérelmes üg3nin- ket títgyalni és azt jegyzőkönyvbe venni nem kegyeskedik, szeretett hazánkra nézve, mint adózó polgárok, megszűnünk számot tenni s minden habozás nélkül kén5delenek vag5umk kijelenteni, hogy az ezutáni meg nem élhetés miatt ki kell vándorolnunk. Okozza pedig utalunk a Sz. Kongr. 307., 313., 320., 326. és 328. lapjaira, ahol ez az álláspont a legerőteljesebben kifejeződik, éppen a gazdasági és a birtokpolitikai kérdések tárgyalása során. Ellenkező véleménnyel csak a közmivelödési kérdések taglalásakor találkozunk (462.), amikor is Kozma Ferenc klr. tan- felügyelő határozottan rámutat, hogy a kltelepedés a Székelyföldről »már rég folyamatban van az erők természetes érvényesülésével«, ö ebben olyan jelenséget lát, amelynek a lényegét »a nemzeti kormányzás céltudatos prog^ramm- jába« kell illeszteni, mert a kitelepítéssel »nemcsak kifelé gyarapítjuk az államfeimtartő erőket, hanem itthon is korlátozzuk a már szélsőségig ment földbirtok-elaprózást s ez által javítjuk a megélhetés feltételeit«. A továbbiakban kifejti azt is, hogy a kitelepítést »a Székelyföld nyugati és északi határvonalain úgy kell intézni, hogy a területi folytonosság fenntartassék«.
