Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - László Dezső: Korszerű magyarság
14 László Dezső sorsformáló történelmi osztállyá, beállítását a nemzeti élet tengelyébe és minden más magyar munkaközösség hozzákapcsolását. Tételünket a következő tények igazolják: Magyarország Közép- európa legkifejezettebben mezőgazdasági állama. Magyarországnak gazdaságpolitikai szempontból mint földművelő államnak van meg a döntő jelentősége a jelen és jövő Európájában. Ha pedig Magyar- ország földművelő állam, akkor ebben az országban mindazokat a magyar embereket, akik a magyar földdel munkájuk által közvetlenül érintkeznek, olyan gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyok közé kell segíteni, hogy azok között teljes értékű magyarok és igaz emberek lehessenek. Magyarországnak 1848-ig a köz- és főnemesség volt a nemzet- fenntartó történelmi osztálya. A nemzetnek ezen a két rétegén nyugodott az ország sorsa. Ez a nemzetfenntartó történelmi osztály az 1848-as és az azt követő liberális átalakulásban jellegét elveszítette, s helyette új nemzetfenntartó réteg sem a városi porgárságból, sem a munkásságból, sem pedig az értelmiségből nem keletkezett. A magyar föld népe az 1848-as reform által nagyon sok vonatkozásban hátrányosabb helyzetbe került, mint amilyenben azelőtt élt. Ma a magyarság érdeke nyilvánvalóan nem lehet más, mint hogy földművelő rétegét a nemzet életének alakításában résztvevő, történelmi osztállyá emelje. Ennek oka nemcsak abban rejlik, hogy ez a népréteg szabja meg Magyarország európai gazdasági szerepét s hogy ez az ország legnépesebb munkaközössége, hanem az is, hogy míg a magyar felső tízezer és középosztály lényegesen át van itatva idegen vérrel és szellemmel, addig a magyar falu népe az utóbbi évszázadok alatt ilyen hatásoknak egyáltalán nem, vagy csak kisebb mértékben volt kitéve. Az új magyar ipar- és kereskedelem számára nem lehet fontosabb feladat, mint a magyar föld termékeinek földolgozása és továbbadása. Az új magyar értelmiség is akkor talál rá egyéni léte alapjára, ha élete értelmét és célját a magyar földművelő réteg nemzeti szolgálatában ismeri föl. Az új nemzeti gondolat Magyarországon is azonosul a társadalmi gondolattal. Ma már alig találunk Magyarországon számbavehető embert, aki ne látná, hogy a legsürgősebben igazságot kell szolgáltatni a magyar föld népének, gazdasági, társadalmi és közművelődési téren egyaránt. Legelsősorban olyan államilag irányított birtokpolitikát kell kezdeményeznünk, amely módot nyújt arra, hogy minden alkalmas és rászorult magyar ember a magyar földtől nyerje élete emberhez méltó fenntartásának és tovább fejlődésének feltételeit. Magyarországon nem elég földosztásról, vagy földbirfo/c-reform- ról beszélni, itt az új nemzeti gondolat jegyében általános földművelésügyi reformra van szükség. Nem elég a föld birtoklását megváltoztatni, hanem a földnek olyan művelési lehetőségeiről is (mezőgazda- sági szakoktatás, hitelnyújtás, úthálózat építés, értékesítés, társadalom szervezés, stb.) gondoskodni kell, amelyek segítségével nemcsak a földet művelők egyéni életsikere, hanem az egész ország gazdasági súlya is megnövekedik. A magyar földművelésügyi reformnak tehát, ha az a korszerű nemzeti és társadalmi gondolat jegyében
