Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - László Gyula: A magyar őstörténelem régészetéről
A magyar őstörténelem régészetéről 157 épen úgy nem szabad arra következtetnünk, leírni is nevetséges, hogy a magyarság a maga képére formálta át egész Európát, mint- ahogy nem helyes a szerzetesrendek áldásos működésének megírásakor az egész magyar földműveléskultúrát az ő révükön nyugatról származtatni s sok más egyéb, hála Istennek megtanult, dologgal együtt a magyarság szerepét csak abban látni, hogy megtanulta mindazt, amit Európa nyújtott s így kiemelkedett »teljes kultúrátlanságából«. A felhozott példák sajnos nem íróasztal mellett kiagyalt magatartást takarnak, hanem a magyar köztudat sajátosan elferdült történelemszemléletét példázzák. Ez a történelem- szemlélet vagy védekező, vagy támadó jellegű s igen ritkán emelkedik igazi európai szemléletté. A védekező álláspont állandóan takargatni akar valami szégyent s kettőzött erővel igyekszik bizonyítani, hogy mi jámbor emberekként csak azt a célt tűztük ki megjelenésünktől fogva, hogy alázatos tanulóivá legyünk a nálunk sokkal magasabbrendű európaiságnak, a támadó meg önhitt felsőbb- séggel vet el mindent, ami európai s mélyen lenézi Európát, az általa nem is ismert középázsiai kultúra vélt felsőbbségének tudatában. Annak a felismerése azonban, hogy a honfoglaláskori s az azutáni Európa műveltségi képében a magyarság megjelenése nagy és szerves építőszerepet játszik s nem idegenként jött, hanem elődei után egy évezredes törvény betöltőjeként, hogy az európai műveltség teljességében ugyanaz a szerepe, ami elődeinek volt, igen kevesekben tudatos. Egyáltalán nem csodálkozhatunk, hogy a külföld is saját álláspontunk szerint ítél meg bennünket, a kétféle magyar álláspont reakciójaként, hol megtűrt tanítványnak, hol betolakodott ázsiai hordának tartva a magyarságot. Mindkét nézetért egyedül mi vag3nink hibásak, mert senkitől sem kívánhatjuk, hogy a magunk életét és szerepét tisztázza. A népvándorláskori és honfoglaláskori naűveltség tárgyi emlékeit megszólaltató régészetnek tehát munkája európai jelentőségű s e munka elvégzésével egyúttal a nemzeti öntudat helyes átformálása is feladata. Sőt ezen túlmenőleg az európai népek rólunk alkotott képét is meg kell változtatni a tények irányában. Sajnos azonban, e nagy felelősséget kívánó és nagy horderejű munkához ma még kevesen vagyunk s így jó idő telik el, míg a magyar őstörténetkutatás a régészeti leletek megszólaltatásával el tudja végezni ezt a vállalt feladatot. LÁSZLÓ GYULA
