Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - László Gyula: A magyar őstörténelem régészetéről
152 László Gyulíi VISZNEK, IfO. SIR A visznek! avar temető sírjai között magasabb rétegben az eddig feitárt terüieten két honfoglaláis- kori magyar sírrá bukkantunk, ezek közü! az egyik az alább közölt 40. sír. Mélysége 80, szélessége 70, hosszúsága pedig 185 cm. volt. A váz hossza a sírban lemérve 170 cm., a csontok erősen korhadt állapotban, úgy hog^ csak töredékeket menthettünk meg. A férfiváz jobbra- nézö arccal kinyújtóztatva, hátán feküdt a sírban, balkeze ágyékára hajlott, baloldali lábszárcsontjai pedig a combcsonttől elszakadva a jobboldali lábszárhoz simultak. A lábujjperecek és az ujjperecek hiányoznak, lehetséges, hogy elkorhadtak, bár ennek ellentmond, hogy a balcombcsonton egy ép ujjperec feküdt, a combcsont felett levő földrétegben 2—3 cm. magasságban. A leleteket nem közlöm fényképben csupán felsorolom, mert célunk most nem az egyes tárgyak, hanem az összefüggések vizsgálata. A bal váll felett vasnyllcsúcsot, a bal kar mellett vasveretes tegezt, a bal könyök táján kis vaskést és vastöre- déket, a jobbcombcsont mellett vasból való hevederkarikát találtunk a csontváz fölött mintegy 12 cm-re a sir földjében, még magasabban, 16—20 cm-re a jobblábszár felett s attól balra két kengyelt és zablát találtunk. Hasonló sírokat tömegével ismerünk a honfoglaláskori és az első magyar századból való temetőinkből. Ezeknél amellett, hogy a tegez baloldalon van, gyakori, hogy az íj és a szablya a jobboldalra kerül. És nemcsak ilyen jelképes lovastemetkezést találunk, hanem sokszor a ló koponyáját és négy lábát is a sírba teszik. Ezekre most nem térek ki. Ellenben vizsgáljuk meg a viszneki sírképet. A lószerszám (kétségtelen ugyanis, hogy nem kengyeleket, hanem fel- szerszámozott fanyerget helyeztek a sírba) nem a sír alján feküdt.
