Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Szabó T. Attila: A románok újabbkori erdélyi betelepülése
A románok újábbkori erdélyi betelepülése 143 annak, hogy milyen nemzetiségű, sőt sokszor honnan származó nép ülte meg először azt a falut és nevezte el a határ részeit. Ha pl. egy falu vagy egy falucsoport összeírásában előforduló jobbágynevekből magyar lakosságra következtethetünk és mellette a határrész- nevek, a helynevek is magyarok, lehetetlen más következtetésre jutnunk, mint arra, hogy azt a települést először a magyar ülte meg. Ugyanígy beszélnek a szász és román személy-, illetőleg helynevek. Ha a magyarságé az elsőbbség, de a későbbi összeírásokban már román nevek is előkerülnek, hozzávetőlegesen meg tudjuk állapítani a románság idekerülésének valószínű időközét: a két forrás éve közötti időszakot. A jobbágynevek sokszor még arról is tájékoztatnak, hogy a jobbágy honnan került ide. A gyakran előforduló Mőldován, Muntyán, Oltyán név Moldovára, Munténiára, Olté- niára vagy legalább is az Olt vidékére, a üfwresáw'Máramarosra vagy a Maros vidékére, az Abrudán Abrud környékére, a Krisán legtöbbször a Kőrös-mentére utal és így tovább. Ehhez sorakoznak aztán útmutatóul az egyes falvak nevéből képzett román családnevek, mint amilyen a Fenes falunévből a Fenesán, Szépiákból a Szeplekán, Fejérdből a Fejurgyán, Borsából a Borsán, Apahídából az Apa- hidán, stb. Ha valamely faluba tömegesen kerültek román jövevények, az összeírások helynév-anyagában is rövidesen meglátszik ottlétük. Az új települők kezdetben maguk is a régi lakosság alkotta helynévanyagot használják, természetesen rendre kissé vagy jelentékenyen átalakítják az egyes helyneveket, majd maguk is új neveket alkotnak. Ha a népiség-változás folyamata az őslakosság teljes vagy részleges kicserélődésével végződik is, a nevek tovább őrzik az először ottlakó nép emlékét. Az Akastáu, Buigáu, Hagáu, Hed/esved’, Kápuf, Petermezáu, Sarastáu nyilvánvaló, hogy a magyar Akasztó, Bojgó, Hágó, Kapus, Hegyesvőgy, Pétermező és Száraztó helynév román szájra átkerült alakja. De a szakepiber előtt az is nyilvánvaló, hogy a román Varazlik a Ravaszlik, a Borzika a Borzlik, a Csárábok a Cserebokor, a Hárámbok a Hárombokor, a Tyozepár a Középárok, a Tyuzosa a Közös román ajkon elváltozott alakja, bár már nehezebben ismerhető fel. Hosszú évek levéltári kutatása, nehány falu és vidék, különösen Gyergyó és Kalotaszeg népiségtörténeti vizsgálata, az erdélyi jobbágyviszonyok részleges ismerete tette lehetővé ez adatok csoportosítását. Vázlatos kép ez a románok újábbkori erdélyi betelepüléséről, azonban remélhető, hogy a most meginduló rendszeres népi- ségkutatás részletesen és kimerítően tisztázza majd e település folyamatát. Időszerű politikai szempontokra nem vagyunk és nem is lehetünk sohasem tekintettel, nem tehetünk azonban arról, ha a kérdés igazságos tisztázása sok olyan tévhitet, tudatlanságból vagy rosszul értelmezett nemzeti érdekből terjesztett történeti ál-igazságot megdönt, amelyet politikai célok szolgálatára és igazolására eszeltek ki. SZABÓ T. ATTILA
