Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Szabó T. Attila: A románok újabbkori erdélyi betelepülése
A románok újabbkori erdélyi betelepülése 141 A ROMÁN PÁSZTOROK ÉS JOBBÁGYOK VÁNDORLÁSA MINDEDDIG SZÁNDÉKOSAN NEM SZÓLTAM bővebben arról, hogy honnan, milyen területről települt be Erdély földjére a románságnak az a része, amelyet újabbkori betelepülőnek kell tartanunk. Nyilvánvaló dolog, hogy Erdélynek már a középkor utóján is tekintélyes román lakossága volt. Szolnok-Doboka megye északi fele, Beszterce-Naszód megye északkeleti lakott része, az Erdélyi Érchegység vidéke, Brassó, Fogaras, Szeben és Hunyad megye tekintélyes része tele volt szórva már a középkor végén román telepekkel. A hadak és a pestis pusztító útjától messze, az eldugott patakvölgyekben, meg havasok alján meghúzódó románság természetes emberszaporulata e nép számára hatalmas kirajzási lehetőségeket biztosított. Mikor aztán az előbb legalább nagy vonásokban jellemzett pusztítások és pusztulások bekövetkeztek, e szaporulat kiáramlott a völgyekbe is, az eddig románoktól nem lakott területek felé. A körösvidék kalotaszegi része például jobbára a Gyalui havasok aljában meghúzódó kis román falvak lakosságából fogadott be rajokat. Ügy látszik azonban, hogy a Gyalui havasok keleti lábánál már az újkor elején is meglévő román vagy részben román falvak, mint amilyen pl. Hideg- és Melegszamos (régen Hévszamos) is, elsősorban a havasokon át Abrud és Topánfalva vidékéről átszivárgó román pásztornépséggel frissültek fel. Innen jutott többek között a XVlll. század közepén a Nagykapus feletti Geszt- rágyra és a Kőrös völgyében fekvő Csúcsára is. A gyalui uradalom XVII. századközép! összeírásaiból tudjuk, hogy ekkor még hatalmas, egész Biharig terjedő erdőségek tartoztak Gyalu várához. Ez erdőségek tisztásain Topánfalva környékéről, az Aranyos forrásvidékéről való román pásztorok legeltettek bizonyos, a juhok és disznók száma szerint megszabott szolgáltatások vagy egyébként megállapított évi fizetség ellenében. E pásztorok letelepülése révén keletkeztek a Gyalui havasok román községei, nem előbb mint a XVin. század első felében. A gyalui uradalom összeírásai itt még 1720 táján is csak valamelyik havasalji községhez tartozó havasi részeket emlegetnek és nem külön román községeket.21 Emellett azonban már a XVII. század elejéről kimutathatjuk, hogy Erdély lakossága egyelőre pontosan meg nem állapítható mértékben szaporodott a román fejedelemségekből jövő betelepülőkkel is. A déli részekbe inkább Havaselvéröl (Olténia, Munténia), a Székelyföldre, Közép- és Észak-Erdélybe meg inkább Moldvából jöttek bevándorlók. Ezek azonban sokszor nem felejtik el szülötte földüket, vissza-vissza kívánkoznak, sőt vissza is vándorolnak őseik földjére. Ha letelepednek, nemegyszer ki is kötik, hogy szabad visszamenniök régi lakóhelyükre. Például mikor 1646-ban a kolozs- megyei Szilkuton Gerendi Márton halálával számbaveszik az ottani E fejtegetések az Erdélyi Nemzeti Múzeum Gr. Bánffy I. Nemzetségi levéltára gyalui urbáriumainak adatain alapulnak.
