Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 3. szám - Makkai Sándor: Szellemi vezetés
1942. JÚNIUS HITEL NEMZETPOLITIKAI SZEMLE VII. ÉVF. 3 SZÁM SZELLEMI VEZETÉS Bármennyire igénybe is veszi a háború testi és lelki erő- feszitéseinket, tudnunk kell, hogy vannak nagy belső kérdéseink, melyeknek elrendezését csak felfüggeszti, de nem teheti meghaladottá és meg sem oldhatja. Nemzeti önismeretünk, kultúránk, társadalmi rendünk kialakulását a külső sorsfordulások mindenesetre siettethetik vagy hátráltathatják, de bármi sorsban örök feladatunk és legmélyebb létkérdésünk marad az, hogy mi magunk mit csinálhatunk magunkból? A háborúban fizikai létezésünk lehetőségéért küzdünk. Hisszük, hogy ezt a lehetőséget becsületes fegyverrel ki fogjuk vívni magunknak. De a fizikai létezés nem cél, hanem csak alap és keret a nemzeti közösség értékélete számára. Ebből következik, hogy amíg a fegyveres küzdelem folyik, a magyar szellemnek sem szabad tétlenül várakoznia, hanem magábaszállva, fel kell készülnie arra a jövendőre, melyben hivatását betöltheti, megvalósíthatja. Ilyen felkészülés mutatkozik napjainkban a »népiség« értelmezése, hirdetése, követelése körül. Véleményem szerint ma még nincs ebben a kérdésben egységes és letisztult közgondolkozás, sőt a szószólók maguk is sok bizonytalanságot árulnak el benne. Ennek oka szerintem az, hogy a »népiség« fogalomköre hamarább áttolódott a szociális, közigazgatási és politikai síkra, mielőtt még szellemtörténeti és művelődési lényege tisztázódott volna. így a »népnek« a »paraszttal« való azonosítása kétségtelenül szociális élt kapott az »úri« réteg felé. A paraszt-kérdés osztálykérdéssé vált. De ha magát a »népet« kérdeznők meg, vagyis társadalmunknak azt az egész rétegét, mely a közgondolkozás szerint élethelyzeténél, foglalkozásánál és életmódjánál fogva a földhöz, a faluhoz, a tanyához kötve, távolról egységesnek látszik, hamarosan rájőnénk, hogy ennek a rétegnek önmagán belül is széles színképe van, a saját megítélésében, a népi arisztokráciától a népi proletáriátusig s így a »paraszt« ép- penúgy szembekerül a népi előkelőséggel, mint az úri középosztály- lyal. Egyébként pedig a »középosztály« is zavaros, alsó és felső szélein elmosódó, bizonytalan színképet mutat. Látnunk és érez- nünk kell tehát, hogy a »népiség« reánknézve nem szociális szempontból döntő probléma, hanem mindenekelőtt szellemi szempontból s csak ennek tisztázásából és vállalásából fakadhat azután társadalmi életünk egészségesebb elrendeződése is. »Népi« alatt a sajátos, ősi, minden magyart lelki egységbe kapcsoló testi és szellemi örökségünket kell értenünk, melynek kifejtése által megvalósítható egy olyan magyar nemzeti műveltség.
