Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Szemle - Entz Géza: Mai művészetünk irodalma
128 Szemle is, akárcsak ma, csupán egyetlen komoly művészeti folyóirat működött. Az 1938-han megszűnt Magyar Művészetet követte 1940-től a Szépművészet. Vele kapcsolatban megint csak azt kell mondanunk, hogy egy folyóirat kevés a mai jelentékeny művészi termeléshez viszonyítva. A helyzeten bizonyos mértékig javít az a tény, hogy úgyszólván minden folyóirat érdeklődik a művészeti élet iránt. Közülük több kitűnő tanulmányokat is közöl (Magyar Szemle, Nouvelle Revue de Hongrie, Pásztortűz, stb.) Mindamellett e folyóiratoktól nem remélhetjük azt a rendszeres munkát, amit szakfolyóiratoktól joggal megkövetelhetünk. A MŰVÉSZI ÉLETNEK akad még két olyan megnyilvánulása, mely- lyel éppen a kollektív gondolat jegyében foglalkoznunk kell. A művészet és társadalom mai egymásba fonódása különleges jelentőséget ad a kiállításoknak és a kritikának. Az alkotó és a közönség a tárlaton találkozik. Ez az alkalom adja meg a kettő között a legnagyobb érintkezési felületet. A tárlatok száma és színvonala Budapesten és a vidéki városokban egyaránt emelkedik. Különös jelentőséget kell tulajdonítanunk a Nemzeti Kiállításnak, mely Kassa és Ungvár után idén Kolozsvárt nyüt meg. A mai magyar művészetnek ez az évenkint megismétlődő seregszemléje művészi és nemzeti szempontból egyaránt hasznos. Ha mindehhez hozzávesszük még a magyar művészek sűrű és sikeres külföldi szereplését is, úgy el kell ismernünk, hogy hazai művészi életünk minden nehézség ellenére képes a továbbfejlődésre és hivatásának betöltésére mind európai, mind magyar viszonylatban. A kiállítások értéke természetesen különböző. Ennek elbírálására a művészi kritika vállalkozik. A kritika az a híd, mely a művészetet és társadalmat egymással szorosan összekapcsolja. A mai magyar kritika ezt a magasztos feladatát még nem tudta betölteni. Napilapjaink és folyóirataink művészeti rovatai az ismertetésen és többé-kevésbbé elfogadható bírálaton felül az ízlésnevelés színvonalára ritkán emelkednek. De talán remélhetjük, hogy művészi életünk eleven ereje a megfelelő kritikai szellemet is ki fogja tudni termelni. A mai magyar művészet az új törekvések jegyében nagy utat tett már meg és elismerésreméltó eredményeket ért el. Az új népiesség és új klasszicizmus a maga művészi és társadalmi vonatkozásaiban kétségtelenül gyökeret vert nemcsak a zenében és irodalomban, hanem a képzőművészetekben is. Az új egység körvonalai, ha ma még talán halványan is, lassan kirajzolódnak előttünk. A legfrissebb fejlődéssel foglalkozó szakirodalom azonban még nem találta meg azokat a szempontokat, melyek modem művészetünk átfogó megítélésére és tárgyilagos értékelésére valóban alkalmasak. E téren is vannak eredmények, de ezek, mint láttuk, nem kielégítőek. Nehéz a jelenkor erdője fölé emelkedni. De e nehézséget művészeti irodalmunknak legalább a nagy összefüggések felismerésében le kell győznie, ha európai és magyar hivatását be akarja tölteni. ENTZ GÉZA Felelős kiadó: Albrecht Dezső. Minerva Rt. 13951. — Felelős vezető: Major József.
