Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 2. szám - Kiss Jenő: Szekták a magyar irodalomban
Szekták a magyar irodalomban 99 kifejezéstárát. Egy darabig még azt lehetett hinni, hogy a népikeleti irodalom ezzel most már elérte misztikus telítettségét s így további ebben az irányban nem is várható. Ám nem így történt, a szekták jellemző sajátsága: a szaporaság ellenkező kifejlésre vezetett. Ami ugyanis a szektából kicsordul, az nem folyik el, hanem megálló vibrálással önálló életet kezd. így lehetséges aztán, hogy ma már nem csak egyetlen balhitről, hanem a szekták növekedő számáról beszéltünk, szektákról, melyek egyazon lelkiség kicsordulásai ugyan, de önző különállóságukban egymással legtöbbször összeférhetetlenek. Az ellentétek már ki is ütköztek s párviadalaiknak naponta tanúi lehetünk. A népi irodalom tehát végleg részeire szakadt. Minden csoport magát jelenti ki az egyedül üdvözítőnek, mindenik magában véli fölfedezni azokat a feltételeket, amiken az új magyar élet, a ma- gyarabb nemzeti jövő megépülhet. A jószándékot tőlük megtagadni nem lehet, de ezzel szemben fennáll annak lehetősége is, hogy elva- kultságukban kevéssé jószándékú érdekek eszközeivé legyenek. Idézhető példák erre máris akadnak; a Párt s a Klikk a mese két »kohogó« varjújaként legtöbbször ott sötétlik az ólom-mezők írói küzdelmei mögött, készen arra, hogy döntő támogatásukkal valamelyik küzdőfél ügyét »megkönnyítsék«... A népi irodalom, mely előszeretettel nevezi magát »keletinek«, ma már egy vonatkozásban valóban kitölti nevét: olyan melegágya a révületnek, balhitnek és fanatizmusnak, amilyen — tágabb viszonylatban — csak Ázsia lehet. Végigkísérve mozgalmas küzdelmei útján, talán sokmindent megérthetünk és menthetünk, végkövetkeztetésünket azonban semmilyen mentség vagy magyarázat nem másíthatja meg. Ma, amikor minden erő összefogásra törekszik, e szektás elkülönülés — mégha az »igazabb magyarság« nevében történik is — nem lehet a magyar élet példamutató'megnyilatkozása. , T ' ....................... KISS JENŐ
