Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)

1942 / 1. szám - Bárdossy László: Teleki Pál Széchenyi nyomdokában

Teleki Pál Széchenyi nyomdokában

körű, minél önzetlenebb együttműködés szülessék meg. Mert ezekben a szellemi és erkölcsi értékekben van meg a magyarság igazi ereje.

Ezt hirdette és munkálta Széchenyi István és ezt tanította Teleki Pál. Ezt iparkodott szóval és tettel átvinni az életbe kétszeri miniszterelnöksége, közoktatási minisztersége alatt, mint egyetemi tanár, tudós, számos közéleti szervezet és egyesület vezetője.

Nem az a lényeges, mit alkotott, mit hozott tető alá, mit fejezett be, hanem az, hogy munkáját nagy és kicsiny dolgokban milyen elvek, milyen gondolatok, milyen szándékok és érzések irányították, — mert ebben nyilvánul meg a lélek.

Széchen5d István elveszthette hitét önmagában, de sohasem a nemzet erejében. S ez az, amit Teleki Pál nem vesztett el soha.

Rendületlenül bízott abban, hogy mint annyiszor történelmünk viharos fordulatai után, az 1919-ben kegyetlenül szétszakított nemzet is újból feltámad. Tudta ezt, és tudta azt is, milyen vilá^rté- nelmi erők fogják a magyarságot a jogosan elvárt jóvátételhez hozzásegíteni, nem ajándékként, hanem azért, mert a magyarságnak küldetése van Európa e részében s mert feladatának betöltése az európai közösség érdeke.

Teleki Pál világosan látta azt az utat, amely a magyarság középeurópai szerepének helyreállításához és az ehhez szükséges külső és belső attribútumok megszerzéséhez elvezet. Erről az útról egyetlen pillanatra le nem tért, ezen az úton soha meg nem ingott.

Amit Széchenyi Istvántól megtagadott. Teleki Pálnak meg-, adta a sors.

Az 1849-iki összeomlás első és legnagyobb áldozata, legsúlyosabb vesztesége Széchenyi volt. Alkotó ereje ott maradt a törmelékek alatt. A bukásból számára nem volt feltámadás.

Annak a jóvátételében, amit 1918-ban kellett elszenvednünk. Teleki Pálnak jutott az oroszlánrész. Amit összezúzni látott, az nagyrészt az ő munkájának eredményeként emelkedett fel újra. S Széchenyi szellemének hű követése éppen abban van, hogy Teleki Pál elsősorban a lelkekben, a lelkeken át épített. Hányszor elmondta, hogy nem is akar mást. Ezt érzi hivatásának, ezt kötelességének. A nemzet tanítómestere volt.

EZ A KÉT NAGY MAGYAR megmutatta, hogyan lehet egyformán, ugyanabban a szellemben dolgozni a nemzeti fellendülés és felemelkedés idején éppen úgy, mint amikor egy tragédia veti reánk sötét árnyékát. Arcukon az örök magyarság szelleme fénylik. Azé a magyarságé, amely nem bízza el magát, amikor hajóját az erő s a jogos remények duzzadó vitorlái viszik és amely nem esik kétségbe és nem gyűlölködik, amikor a sors lesújtott rá.

Az a méltányos és megértő nemzetiségi politika, amit Széchenyi az 1849-es katasztrófa előtt és Teleki Pál az 1938—39—40-es évek jóvátétele után hirdetett, örökre megcáfolhatatlan bizonyíték erre.

Nyolcvan év távolságán át, amely életük legtevékenyebb szakaszát elválasztotta, valóban társai voltak egymásnak. Vagy helyesebben: Teleki Pál folytatta azt, amit Széchenyi megkezdett. Az