Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám
94 Vis$zapillanfás b) „Unalom nélküli vigyázás“ „A BELSŐ MUNKÁTÓL, a szervezéstől, a magyarság lelkének és testének acélossá tételétől remélhetünk csak eredményeket. Az acélrugózatú nemzeti test ott tágul, ahol a nyomás enged, de ha a nyomás nő, akkor sem törik el, csak összeszűkül. Ha politikai tekintetben az idősebb és fiatalabb nemzedék ellentétéről beszélhetünk, annak gyökereit itt találhatjuk meg. A fiatalabb nemzedék a belső munkát tartja elsőrendűi sőt kizárólagos fontosságúnak, viszont az idősebb nemzedék e munka fontosságának belátása mellett sem tud szabadulni a régi politikai iskola felfogásától, mely szerint az önvédelmi h ^rc a parlamentben játszódik le Látszatra az önvédelem fogalmában is több a negatív és passzív vonás, mint a pozitív és aktív. Ha az önvédelmi harc közjogi területen folyik, ha obstruálásban és sérelmi politikában jelentkezik, feltétlenül. Viszont ha társadalmi szervezéssel próbáljak a nyomást kikerülni, ha „unalom nélküli vigyá- zással" építjük a nemzettestet, akkor rálépünk az erőt sugárzó magyar lélek útjára. Egy másik tényező is segít. A régi politikai rend rétege megvékonyodott, aki maradt, az ha nem nemzeti érdekből, úgy „rendi önzésből“ a néphez kényszerül s az önvédelmi harcnak új beállítottsága párosulva a néppel való együttéléssel, megteremtik az új magyar lélek születésének feltételeit. Az újból alkotóvá vált magyar lélek kisugározza majd erejét a politikai, gazdasági és közművelődési élet minden megnyilvánulására. Mert ha a gazdagságot nem garasokban és osztalékokíjan látjuk, hanem lehetőségekfjen és lelkiségben, az erdélyi magyarság ma is gazdag, S ez a gazdagsága egyben az egyetemes magyarság iránt fennálló hivatására is reámutat,“ c) Üj Metamorphosis Transylvaniae „A KISEBBSÉGI SORS az elé az új feladat elé állította a magyarságot, hogy mindazokat a közösségi szükségleteket, melyeket addig az állam elégített ki, társadalmi úton pótolja. A társadalom irányító és feladatokat megszabó rétege viszont, ugyanaz a sorsfordulat által, amely ez elé az új feladat elé állította, életlehetőségeit vesztette el. Egyfelől bekövetkezett a társadalom felbomlása, másoldalról viszont egyre sürgetőbben jelentkezett a társadalmi szervezés szükségessége.' bontó és építő tényezők keveredtek tehát össze, sokszor egy emberben is és összekuszáltan egész társadalmunkban. Két évtizedes tehetetlen vergődésünk ennek a két tényezőnek harcából fakadt, A társadalomszervezet t hosszú idő alatt épül fel és bármelyik részébe törő erőszakos csonkítást az egész megérzi. Ennek a szervezetnek külső keretét és fejlődési lehetőségeit az állam szabja meg. Az erdélyi társadalom új államkeretbe szakadt. Lehet-e társadalmi fejlődés szempontjából ellentétesebb két végletet találni, mint a feudális és történelmi erőkre építő Habsburg-birodalom és Románia között van ?
