Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Magyarságunk megoszlása elten 77 nyitói, kimondhatatlanul nagy. Közvéleményünket — ebben egyetértünk az idézett lappal — a valóságnak megfelelően kell tájékoztatni, A kijelölt feladatokról, a megvalósulás módjairól állandó tájékoztatást kell nyújtani, a közérdekű célok jelentőségét át kell vinni a köztudatba, s a célok érdekében biztosítani kell a társadalom közvetett, vagy közvetlen közreműködését, Aki ezt a tájékoztatást bármilyen egyéni, vagy csoportérdekből, nemtörődömségből, érdektelenségből elmulasztja, vétkezik a közösség érdekei ellen. De még nehezebb felelősséget viselnek azok, akik szabotálják a közösségi munkát vagy homályos vádakkal igyekeznek megrendíteni a bizalmat a közösség vezetőivel szemben. Sokszor attól félünk: maholnap társadalmunk fele uzon fog marakodni, ki a jó és ki a jobb magyar, válaszfalak emelkednek egyének és csoportok, magyar és magyar közé, általános bizalmatlanság támad a társadalomban s ezzel fokozatosan gyengül a nemzetkisebbség önmagába vetett bizalma is és a nemzeti lélek belső meghasadása fenyeget, A mi házi perpatvaraink a mai világrengető események mellett valóban kicsinyesnek tűnhetnek. Mégis, ha szétnézünk a magunk házatáján, hányszor látjuk egymással szemben hadakozni, sürgölődni, gáncsoskodni az önzés és személyi becsvágyak megszállottjait, a hiúságukban megbántottakat, a minden áron érvényesülni vágyókat vagy azokat, akik úgy hiszik, hogy mo nopoliumuk van ügyeink intézésére s amit nem ők csinálnak, az nincs is jól megoldva. Pedig ma minden lazulás, széthúzás, belső háborúság egyformán mindnyájunk hitelét, méltóságát és öntudatát csorbítja S a meddő és céltalan háborúságok nem elvek és eszmények, módszerek. vagy világnézetek, hanem csupán személyek között dúlnak. Régi hiba a magyar közéletben, hogy mindent csak személyeken át látunk s az elvek, amelyeknek életünket irá- nyítaniok kellene, elmosódnak a háttérben, A megvalósítandó eszményekről kevesen beszélnek, de annál többen arról: ki akarja megvalósítani azokat ? Nem a tárgyról vitatkozunk, hanem egymás jóhiszeműségét vonjuk kétségbe. Ahelyett, hogy a feladatok megoldásában vetélkednénk, egymás munkáját igyekszünk kicsinyelni. A régi magyar közéleti erkölcs, a „publica honestas" halványulóban. Pedig a magyarság történeti cselekvéseinek legerősebb hajtóereje a biztos erkölcsi magatartás volt. Tudjuk, hogy társadalmunk legjobbjaiban ma is változatlanul él és hat ez az erkölcs, s ha civódó magyart, önző különállót, vágyérdekek védelmezőjét, mások munkáját, személyét kisebbítő és gáncsoló magyart látunk s a bizalmatlanságkeltésnek elszomorító jeleivel találkozunk, érezzük, hogy nem ez az igazi magyar arc, nem ez a magyar szellemiség, nem ez a magyar népiélek igazi tükre, s az önzés, irigység, rosszindulat zűrzavarának semmi köze a magyar eszményekhez. Belső ellentétektől elgyengült, meghasonlott magyarságra lassú szétmorzsolódás vár. Az egymás iránti bizalom megrendülése a társadalmat összetartó erők végzetes gyengülésére vezethet, A bizalom fenntartásáért a felelősség mindnyájunké s mindnyájunké a tiltakozás is azokkal a hangokkal szerr- ben, amelyek nem a belső békét, megnyugvást, lelki összhangot keresik, Mert a cél csak egy lehet: az építő egység, az összhangos egészet alkotó nemzettársadalom, az erkölcsileg és társadalmilag eres magyarság. V/TA SÁNDOR
