Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Vita Zsigmond: A magyarság kérdései nevelésünkben
A magyarság kérdései nevetésünkben 65 egységes magyar értékelést, amely a középosztálytól átterjed a nemzet többi rétegére is. Művelődésünket végigkísérve összetalálkozunk mindazok' kai a problémákkal, melyek életünket ma is nyugtalanítják. Mert könnyű meglátnunk, hogy nemcsak művészi szempontból emel magához minden magyar művészi alkotás és az irodalmi érték nemcsak egy kor szellemi arcát adja, hanem egyúttal világnézeti és erkölcsi útmutatást is ad, kétségeink között megerősít. Már a török hatalommal folyó harcok óta mindegyre felmerül irodalmunkban az a kérdés, hogy mi a magyar, A mai magyar szellemi életet is ez a kérdés nyugtalanítja leginkább, mert hiszen európai helyzetünket, szerepünket akarjuk megérteni. Milyen a mai magyarság helyzete, állapota, jelleme ? És felel reá költészetünk és meglátjuk a kényelembe, tunyaságba, patópálos- kodásba süppedt, önemésztő harcokban vergődő, civódó magyart De meglátjuk a magyar nyugalmat, erőt, kitartást is. Hol a magyarság helye? Kelethez tartozik-e vagy a nyugathoz ? Mi a magyarság sorsa, rendeltetése ? Mi a magyarság szerepe, hivatása ? Mindezek a kérdések nem újak a magyar életben, évszázadok óta állandóan találkozunk velük szellemi életünkben. Ma, amikor értelmiségünk és sokszor szellemi irányítói is a keleti és a nyugati kultúrához tartozás; a népi és az európai polgári kultúra között tétován ingadoznak: ezekhez a gondolatokhoz, művelődésünk tanulságaihoz vissza kell fordulnunk. Művelődésünk fejlődését vizsgálva ezeket a kérdéseket is fel kell tárnunk tanítványainknak. Nem azért, hogy talán elhibázott következtetésekkel végleges, lezárt tanulságot, mereven elhatárolt világnézetet adjunk, hanem, hogy megadjuk tanítványaink tájékozódásának az alapot, szempontokat, irányítópontokat nyújtsunk. A nép, a föld és művelődésünk életét, az így felmerült kérdéseket nem ismertethetjük meg csupán egyes tantárgyak keretében. A szellemi tudományokkal foglalkozó tantárgyak tanításában összefogózva együtt kell haladnunk, de ezen kívül különösen a tanulók tevékenységénék megindítására kell törekednünk. Az ifjúság lelki világának alakításában ma sokkal nagyobb szerepük lehet a munkaközösségeknek, mint régen az önképzőköröknek volt, A munkaközösségek tisztíthatják és érlelhetik meg iga’ zán az előbb felvetett kérdéseket ifjúságunk lelkében. Végül pedig ne feledjük el, hogy művelődésünk örökhagyóit, küzdelmeinknek eredményeit legközvetlenebbül intézeteink történetében és ezen át erdélyi múltúnkban találjuk meg- A kollégiumi alapítók, adományozók, tanárok és tanítványok sorában művelődésünk egész sereg érdekes és értékes alakjával találkozunk, ezek visznek igazán közel a mi életünk fejlődésének megértéséhez. Ezekről azonban többnyire csak ünnepélyes keretek között beszélünk, emléküket megmerevítjük, ahelyett, hogy gyakori találkozásokkal be- vinnök az életünkbe. Múzeumainkban, könyvtárainkban, gyűjteményeinkben épen ezért össze kell gyűjtenünk és azután rend-