Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Dr. Jancsó Elemér: Gróf Mikó Imre, a művelődéspolitikus
52 Dr. Jancsó Elemér cember 11-én — mint Ürmössy írja — harangzúgás hívta Kolozsvár lakóit az elhunyt költő gyászünnepére a piaci templomba, este pedig a színházban emlékünnepély volt", A szegényen elhunyt Vörösmarty családjának íelsegítésére Deák Ferenc gyűjtést rendez és a gyűjtés erdélyi vezetésével Mikót bízza meg i ő ennek a feladatának mindenben eleget is tesz. Mikó élete most már teljesen Kolozsvárhoz van kötve. Tudatosan választja Kolozsvárt művelődéspolitikája központjául s ebben nemcsak érzelmi magatartása nyilvánul meg, de a magyar műveltség múltjának ismeretén felépülő bölcs belátása is. Egy város csak akkor lehet művelődési központ, ha annak feltételei megtalálhatók benne, Kolozsvárt mindez megvolt, ezért választja ezt a várost nemcsak az Erdélyi Gazdasági Egylet központjául, hanem a létesítendő Múzeum-Egyesület szellemi fővárosául is. Mikó lázas művelődéspolitikai tevékenysége lassanként megfelelő közvéleményt alakított ki. De ennek a közvéleménynek a családi összejöveteleken, az EGE gyűlésein és a Mikó lakásán tartott értekezleteken kívül nem volt még megfelelő kifejezési formája, aminek révén ezek az eszmék egész Erdélyben elterjedhessenek. Mindenekelőtt szükség volt egy politikai napilapra. Az abszolutizmus első éveiben egyetlen magyar lap sem jelenhetett meg Erdélyben, később összesen hat, holott a sok irányban képzett, művelt magyar közönség Erdélyben több lap megjelenését is lehetővé tette volna. Ezért Mikó mindent elkövet, hogy egy komoly és súlyt jelentő napilap indulhasson Erdély fővárosában. Ezt a szándékát hosszas és kitartó előkészítés után siker koronázta! megszületik a Kolozsvári Közlöny az erdélyi sajtó újjászületésének szimbólumaként és e lapon keresztül most már a közvéleménytől támogatott művelődéspolitikai gondolatok eljuthattak széles rétegekhez, A lap szerkesztője Dózsa Dániel, e korszak egyik legjelentősebb erdélyi írója; hírlapírói tevékenysége Erdély legnagyobb közírójává avatta. Mikó elveit nem csupán hírlapok; de kiterjedt levelezése útján is terjesztette. Sajnos, csak az 1855—60 közötti levelezése maradt fenn, 1848-ból csak egy levelét ismerjük. Élete utolsó tizenhét esztendejéből csak huszonhatot, 1849-től —54-ig egyetlen egyet sem. De a fennmaradt öt év anyaga mégis betekintést enged az eszmék érlelésének e hatalmas művébe. Mikó több mint háromszáz közéleti férfival, tudóssal és íróval állott levelezésben. Ezek között ott találjuk a világhírű Momsent és a román $agunát. Honfitársai közül hadd említsünk nehányat. Levelezett Deák Ferenccel, Erdélyi Jánossal, Dózsa Dániellel, Eötvös Józseffel, Teleki Sándorral és Ujfalvi Sándorral. Ez a levelezés nemcsak az ő, de kora eszmevilágába és az Erdélyi Múzeum megszületését előkészítő mozgalmakba is mélyen bevilágít. Sajnos, mindmáig kiadatlan, néhány levél kivételével. Történetírói munkásságát is ezekben az években kezdi el. Ez a múlt szeretetén és egyéni hajlamain kívül művelődéspolitikai alapelveiből fakad. Az abszolutizmus első éveiben — írja ő maga későbbi visszaemlékezésében — a tudomány volt az a terület, ahol viszonylagosan szabadon lehetett megnyilatkozni. Nagy történész barátainak. Nagyajtai Kovács Istvánnak és Kemény Józsefnek meghallgatása után
