Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Vita Sándor: Tallózás az 1930. évi román népszámlálás köteteiben
40 Vita Sándor Tizenhét szatmárvidéki község népszámlálási adatait mutatják ezek a számok. Valamennyinek felekezeti viszonyaira nézve jellemző a görög katolikusok magas arányszáma. 1910-ben a 17 község népessége 18,299. A római katolikusok száma 1727 (9,4“/o], a reformátusoké 6346 (34,6®/o)f a görög katolikusoké 9442 (51,5°/n)- A lakosság 82,5 százaléka, 15,107 lélek magyar anyanyelvű, 17,1 százalék, 3138 lélek pedig román. A magyar anyanyelvűek közül 6312-en, (41,7“/o) tartoztak a görög katolikus egyházhoz s ezeknek túlnyomó tökbsége, 5056 lélek (80,l®/o) nem is beszélt a magyaron kivül semmiféle más nyelven. Bármilyen eredetűek is lettek légyen ezek, nem vitás, hogy az 1910. évi népszámlálás idején már teljesen el voltak magyarosodva. 1930-ban az egész népesség ebben a 17 községben 19,710 lélek. A gyarapodás közel 8 százalék, kedvezőbb tehát, mint Erdély átlagos népszaporodása. A görög katolikusok a legjobban szaporodó vallásfelekezet Erdélyben, s a tárgyalt községekben is az ehhez az egyházhoz tartozók száma 10,316 ra, arányszámuk pedig 52,3 százalékra emelkedett. A római katolikusok száma 1732 (8,7®/o), a reformátusoké 6,403 (32,5%), Sokkal lényegesebb változásokra mutatnak ennél a nemzetiségi, valamint az anya nyelvi adatok. A magyar nemzetiségűek száma most már mindössze 8647, az összes lakosságnak 43,8 százaléka, a románoké viszont 8,998, azaz 45,6 százalék. Igaz, az anyanyelvi adatok szerint a mágyarság térvesztése nem éppen ennyire jelentős, 12,441 magyar (63,1%) és 6698 román anyanyelvű (33,9%) lakost találnak a számláló biztosok. A magyar anyanyelvűek száma tehát 2700 lélekkel csökkent, ezek tíz év alatt, amint látjuk, anyanyelvet cseréltek. Feltűnő, hogy kereken 2300-an a magyar anyanyelvűek közül román nemzetiségűnek vallják magukat, s közel 3,800 azoknak a magyar anyanyelvűeknek száma, akik nem a magyar nemzetiség rovatában szerepelnek. Ezek között találunk mintegy 900 ruthén nemzetiségűt is, azonban mindössze 46-on vallják magukat anyanyelv szerint is ruthénnek. Szatmár- és Szilágymegyékben nem ritkaság a fentiekhez hasonló változás. Túrterebes például egyike faji eredet szempontjából a legkevertebb községeknek, 3792 léleknyi lakosából 2160-an voltak 1910-ben római katolikusok, ezek javarésze sváb eredetű, A reformátusok száma 595 volt, a nagyobbrészt ruthén szárma zásu görög katolikusoké 782. Valamennyien teljesen el voltak magyarosodva s a községben mindössze 18 a nem magyar anyanyelvűeknek száma. 1930-ban a község lakossága 3,856 lélek. A román anyanyelvűek száma 10-ről 409-re emelkedik, a magyaroké 3774-rőI 3,221-re apad, 17 a ruthén, s 32 a német anyanyelvűek száma. Nemzetiség szerint azonban csupán 2,075 magyart találunk, 461 románt, 705 németet és 256 ruthént. Jellemző Ersemjén helyzete is, ahol a románok száma 4-ről 710 re, Éradonyé, ahol 0-ról 196-ra, Érseléndé, ahol 3l-ről 625-re, Csokalyé, ahol 0-ról 334-re, Hegyközszentmiklósé, ahol 0 ról 110-re, Biharé, ahol 1-ről 3l7-re emelkedett a nemzeti bevallás
