Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 3-4. szám - Molter Péter: Falukutatás Bálványosváralján

290 Moher Péter 2. Az anyaggyűjtésben és csoportosításban nem ragaszkodtunk merev kategóriákhoz! a társadalmi és természeti, avagy a történeti és lélektani tényezők, „keretek" és életmegnyilvánulások egymástól el nem választhatók, minden részletkérdés külön monográfikus prob­léma, amely csak akkor lesz érthetővé, ha a vizsgált jelenség, folya­mat, életmegnyilvánulás valóságát szétágazó ok és okozati körével együtt vizsgáljuk és rögzítjük, 3, Végül a magyar társadalomkutatás hagyományainak megfele­lően a néprajzi gyűjtést társadalomvizsgálatunk legfontosabb mozza­natának jelöltük ki, mivel a néprajz adja a legfontosabb támponto­kat a társadalomkutatónak, — természetesen az a néprajz, amelyik anyagát maga is összefüggéseiben vizsgálja", VISSZATÉRVE azonban a harminchárom „falukutató"-hoz, meg- állapithatjuk i ha kevés tudással is, de rengeteg lelkesedéssel indul­tunk el július 3-án Bálványosváraljára. Az első csoport már 2-án este előreutazott, mi másnap délelőtt követtük őket s nehányan a har­madszor forduló autóval csak este érkeztek. Désig vígan ettük a kilómétereket, a IX. hadtesttől kölcsönzött katonai teherautó repült velünk a betonon, de amikor a dési cementgyárnál letértünk a fő- útról, szinte éreztük, hogy most elhagyjuk a várost és kez­dődik a „falumunka". Keskeny úton, töredezett hidakon haladtunk át, mind bejjebb a szűk völgyben. Kíváncsiskodva néztük a dombo­kat, ismerkedtünk velük, vártunk valamit tőlük. Élményt vagy szó­rakozást? Nem tudom bizonyosan, de valószínű, Hogy mindannyian romantikus képzetekkel küzködtünk. Az első nap nagyszerűen sikerült. Az állami iskola két hatal más termét kaptuk meg s rögvest megkezdtük a beköltözködést. Az udvaron sátrat vertünk a konyhának, szalmazsákot töltöttünk, búto­rokat rendeztünk, — s vacsorát főztünk tomboló égszakadásban, szóval végigéltük a táborverés és szállásfoglalás minden izgalmát és örömét, A leányok három falusi gazdánál találtak lakószobát, kicsit messze tőlünk, de lassan ők is megszokták az önállóságot. A napi­rend reggel hat órai ébresztővel kezdődött. Hét órakor reggeli s utána mindenki a kijelölt munkahelyre sietett. Félkettőkor ebéd s félháromkor már megint szétszéledtünk a faluban. Vacsora hét óra kor s utána vagy munkaértekezlet, vagy szétoszlottunk a fonókban, vagy kiültünk a templom-terére énekelni. Vagyis ez a tábor is meg­adta mindazt, amit a szokásos falusi cserkésztáborok és ifjúsági konferenciák adtak. Adott csendes, derűs estéket, amikor a fáradt fiúk és leányok szinte feloldódnak a közös ének szárnvaló dallamá­ban, Adott tréfás órákat falusi legényekkel és leányokkal, új dalo kát és új meséket. De adta a nagy tapasztalatot, a falusi élet va­lóságának nagy tapasztalatát. Nemcsak megérezni a paraszti élet különvalóságát, de meg is érteni azt s vele együtt is érezni, A „szép" falu romantikus képét hamarosan eltakarta a valóságos falu­kép s már az első este mindenik meggyőződött arról, hogy a falu kutatás nem tudományos játék, de harc a városi ember számára idegen és legyőzhetetlen „anyag"-gal. Dicséretére legyen mondva a

Next

/
Thumbnails
Contents