Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - P. Incze Lajos: Egy telepítés tanulságai
Egy telepítés tanulságai 283 egy társadalmi egyesület tekintély kérdése volt. Az előre elképzelt pár száz család helyett háromezer jelentkezett s bár fanyalogva, jóképet kellett vágni a rosszul sikerült tréfához. Maradjunk a Darányi-féle erőfeszilések elvi részénél, A századfordulón nagy válság láza gyötörte e hazátí az ipari és mezőgazdasági életforma ekkor viaskodott egymással életre-halálra, A felelős tényezők annyira felelőtlenek voltak, hogy nem a bajok gyökeres megszüntetésére, hanem a látszat megváltoztatására törekedtek. Darányi Ignác tervei szerint tízmillió korona volt szükséges a telepítéshez, a nincstelenek föld- hözjuttatásához, de a kormányok következetesen a h,ajóstársaságok- nak adták jutalmul, államsegélyképpen, azt az összeget, csakhogy csábítsák ki és vigyék el a „fölösleges“ magyar tömegeket s így enyhítsék a társadalmi feszültséget itthon. Míg Fiúmén keresztül kétmillió ember lépett a kivándorlás szomorú útjára, Vereckén át — az oroszországi üldözések és a gácsországi törvénykezések elől menekülve — idegen elemek özönlöttek az országba S a szabadelvű kormányzat semmi különöset nem talált benne; arra az álláspontra helyezkedett, hogy emberek jönnek — emberek mennek, s csak az a fontos, fogy adófizetők mindig legyenek. Darányi terve tíz év alatt ötvenezer családot telepített vo’na le, de hetvenezer jelentkezett erre a célra. A parasztság akkor is szervezetlenül tespedt, a nemzet jóindulatától várta sorsa jobbra"ordulását. Nem bírt volna Darányi terve mellé állani, de nem is tudott róla. Tehát Darányinak éppen az érdekelt birtokososztályra kellett volna támaszkodnia terve keresztülvitelében, Ámde közben a Jászi Oszkár-féle szellemi csoport védelembe vette Darányi törekvését, s ez a birtokososztálynak éppen elég volt arra, hogy e nemzetmentő munkára rásűsse az államfelforgató szándékok szégyenbélyegét. A nép igazáért hősi módon viaskodó Darányi másodszor is elbukott a gáncson. Zselénszky, a lengyel gróf, országos ünnepet rendezett örömében, Tisza István pedig hasznos tanácsokat osztogatott a középbirtokos rétegnek, hogy a magyar föld tulajdonosai ezután jobban vigyázzanak birtokaikra, s ne adják nemzetiségeknek. Ma úgy tűnik fel, mintha felelős helyen nem látták volna meg a törvényszerűséget a feltartóztathatatlan folyamat mögött. Később a lemásolt telepítési törvény másfél évtized alatt juttatott annyi földet dolgos magyarok kezébe, amennyit a román bankok egy év alatt vásároltak össze magyar földbirtokosoktól és banktartozás miatt végrehajtott kisgazdáktól, sokszor áldozattal is, a románság térnyerése érdekében, A román népelem így nvomult be tervszerűen a hegyekről a síkságok felé, az Avasból a Tisza vidékére, a Radnai havasokból a Mezőségre, A múltban végrehajtott magyar telepítések vezérgondolata pénzpolitikai természetű volt, A bács- vidéki telepítés ellenben már a társadalomszervezés, a nemzeípoli- tika, az új gazdasági honfoglalás céljait szolgáló hatalmas arányú munka szerény — de a hiányos gyakorlat ellenére is — igen jól sikerült előjátéka volt. Alá kell húzni azt a tényt, hogy a Délvidék visszafoglalása 1941 április 11-től 18-ig tartott s már tíz nappal később tárcaközi bizottság létesült a jugoszláv földbirtokrendezés eredményének felderítése végett és annak megállapítására, hogyan lehet azt a
