Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940 / 1. szám - Vita Sándor: Tallózás az 1930. évi román népszámlálás köteteiben
28 Vita Sándor lása csupán akkor lehetne megbízható, ha a {üggellenség telies megóvása mellett, részrehajlatlan ellenőrzés alatt történhetne, ez azonban a népszámláló hivatalok részére technikailag megoldhatatlan feladat, A nemzetiség és statisztika viszonyával már az 1872. évi szentpétervári nemzetközi statisztikai kongresszus foglalkozott s megbízta három tagját, köztük Keleti Károlyt, annak tanulmányozásával, hogyan lehet statisztikailag a nemzetiséget egyéni akaratmegnyilvánulás alapján meghatározni. Mindhárom statisztikus tagadta, hogy a vérségi eredet megfelelő kritériuma volna a nemzetiség megállapításának s egyformán rámutattak arra, hogy egyetlen leht tőségként a nyelvi kritérium jöhet számba, még pedig vagy az anyanyelv vagy a társalgási nyelv, A magyar statisztika is az anyanyelvet tette kérdés tárgyává, mert csak ettől várt világos, pontos, szabatos feleletet. Emellett azonban a magyar statisztika tudakolta az anyanyelven kívül beszélt nyelveket is s ezzel ellenőrizte az anyanyelvi bevallás megbízhatóságát, A román statisztika szintén magáévá teszi az anyanyelv tudakolásának szempontját, mellette azonban a nemzetiséget is igyekszik meghatározni, A népszámlálást megelőzően felvetődtek román statisztikusok között olyan nézetek is, hogy a nemzetiséget az etnikai eredet megállapítása utján határozzák meg. Az eredet kérdése alapján azonban nem a mai, valóságos helyzetet ismernők meg, a statisztika célja pedig mirdíg a meglevő állepot feltüntetése. Az etnikai eredetet kutató módszer nem felel meg a célnak, mert a népi eredet alapján olyanok sorozódnak egy nemzetiségbe, akiknek sem nyelvileg, sem érzelmileg semmi közük egymáshoz, de emellett gyakorlatilag is megoldhatatlan feladat elé állítja a számlálóbiztosokat, akik különösen akkor ütköznek a származáskutatásnál nehézségekbe, ha az ősök több nemzetiséghez tartoztak, A második népszámlálási kötethez írt előszavában Manuila Sabin is megállapítja, hogy a népi eredet meghatározása képtelen feladat elé állítja a népszámláló biztosokat s ezért az 1930, évi népszámlálásnál a nemzetiség tárgyi kritériuma, az anyanyelv mellé szubjektív kritériumként a lakosság nemzetiségi bevallását kellett alkalmazni. Az elv — Manuila közlése szerint — az volt, hogy mindenki szabadon és lelkiísmerete szerint határozhatja meg, melyik nemzetiséghez tartozónak érzi magát, s a számláló biztosoknak nincs joguk a bevallásnál semmiféle befolyásolásra vagy változtatásra. A népszám lálás igazgatóságának utasítása szerint a nemzetiséget illető kérdésre a válasznak a személy lelkiismeretéből, családi és történelmi hagyományaiból kell fakadnia. A kérdésnek ezzel a részével annakidején a parlament és a sajtó bőven foglalkozott, s így feleslegesnek látjuk a részletezést.^ A KIADOTT FELDOLGOZÁS Románia lakosságának nemzetiségi és anyanyelvi megoszlását a következőképpen mutatja be: 2 Lásd Magyar Kisebbség 1930. évfolyam 21., 22,, 23. és 1931. évfolyam 4. számait.
