Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 3-4. szám - Ottlik László: Szent István birodalma az új Európában
Szent István birodalma az új Európában 257 múltbeli viszonyai mutatják ezt az igazságot — hiszen a nyelvi egység mellett sem tudtak egyesülni a németek ilyen összeölelő politikai hatalom hiányában^ — i szembeötlik ez akkor is, ha pl. Spanyolországra vetjük tekintetünket. Spanyolország nagyságának, dicsőségének napjaiban senki sem hallott a katalán vagy baszk kérdésről. Ezek a kérdések akkor váltak élesekké és kritikusakká, amikor Spanyolország legnagyobb hanyatlásának napjait élte. Ma már megint napról-napra halványulnak el. Ezért hangoztatta annak idején Apponyi Albert, hogy hazánk nemzetiségi kérdéseinek megoldása a magyar szuverénitás teljességének, a magyar állam teljes politikai tekintélyének helyeállitásától függ. Ha ma pl. Mátyás király Magyarországát egy varázsütéssel vissza lehetne állítani, nemzetiségi kérdéseink egy csapásra egészen másodrendű kérdésekké hanyatla- nának alá. De lényegük szerint ezek valóban nem is egyebek, mint másodrendű és pedig tisztán gyakorlati kérdések^. Annak azonban, hogy e kérdések helyes gyakorlati megoldásának útján sikerrel járhassunk, az a döntő előfeltétele, hogy az összetartozás és egymásrautaltság tudata a vérszerinti rokonság tudatával együtt minél általánosabb felismerésre találjon a Kárpátmedence egész népességének körében. Ez pedig nem lehetséges addig, amig ez a tér újra meg nem találja a maga természetes nehézkedését, egyensúlyát®. OTTLIK LÁSZLÓ. 1 „Zur Nation Euch zu bilden, Ihr hoffet es, Deutsche, vergebens“ — írták még a „Xéniák“ nagy költői, Goethe és Schiller. ä Nemzetiségi kérdéseink gyakorlati megoldásának módjait taglaltam a Magyar Szemle 1940. évi augusztusi számában „A magyar nemzetiségi politika feladatai“ cimen. 3 Ezek a fejtegetések először a Pester Lloyd 1940 évi augusztus 18. és 20. számában, majd utóbb különlenyomatban német nyelven láttak napvilágot. Amidőn most, a „Hi^el“ szerkesztőségének szivességéből módom van arra, hogy dolgozatomat a magyar olvasóközönségnek is bemutathassam, nem csekély megnvug- vással látom, hogy az eredeti szövegen egy betűt sem kellett változtatnom. Tételeimet pontról-pontra igazolta a bécsi döntés, — alig két héttel cikkeim megjele nése után —, Magyarországnak, mint első európai középhatalomnak a hármas paktumhoz való csatlakozása, az elszakított Délvidék tetemes részének visszatéiése és végül a „perifériális " nagyhatalmaknak. Nagybritanniának és a Szovjetuniónak összeesküvése az európai civilizáció elpusztítására; egy paktum, amely kísértetiesen hasonlít a „legkeresztényebh“ francia királyoknak Európa és a kereszténység legnagyobb ellenségével, a hatalmának tetőpontján levő Ozmán hatalommal kötött szövetségeihez. Az eredeti szövegnek csupán a befejező részét kellett törölnöm. Húsz éven át, a Nemzetek Szövetségének virágzása idején, ahhoz szoktunk hozzá, hogy Európa békés és normális re'’djének helyreállítását a népek „belátásától" és önkéntes megegyezéseitől várjuk. Hasonlóképpen reméltük a Kárpátmedence történeti rendjének helyreállítását e tér népeinek józan belátásától: s tanulmányom eredeti végszavaiban is még e reménységnek adtam hangot. Ma már a történtek és a tapasztaltak a politikai törvényszerűség vaslogikájának helyesebb megismerésére tanítanak. Miként ma már Európa helyreállítását a tengely végső győzelmétől várjuk, ugyancsak tisztában vagyunk azzal, hogy a Kárpáímedence problémáinak megoldása is c.sak e medence vezető nemzetének, a magyarságnik továbli megerősödésétől és hagyományos politikai bölcseségétöl várható. Hogy az emberek mit látnak meg a világból, mindig attól függ, hol állanak, milyen magas kilátópontra sikerült feljutniok. A hegycsúcson egészen más a kilátás, mint a lejtő alján.
