Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
226 Zathureczky Gyula Az ő sorsa nehéz és veszedelmes. Minden időkben nehéz volt és veszedelmes, s hát még manapság, amikor az is megzavarodik és meg- zavartaük, aki nem csinál semmit I Amikor a felelőtlenség helyébe új viszony szövőd k egyén és közönség között, új fejezel a nemzet és a történelem közt, s nem utolsó sorban ölelkezés az értelem és az ösztön között. Amikor a jelszó növényz» te benövi a szót, az újságot és a könyvet, s buján tenyészik a virág fölött! Pedig hiába mert a virágnak így is élnie kell, mivel a földet elképzelni nem lehet virágok nélkül... Különösen azt a földet, amelyet nagyon szeretünk. Egy hónap óta tart az ünnep, úgy szereti a nemzet ezt az erdélyi földet. Huszonkét évig kötelesség volt itt maradni, ezen a földön s most már kissé kiváltság talán, hogy itt maradhatunk, Kötelessség vagy kiváltság : a magyar történelem tanúsága szerint a szellem és a kard mindig azonos érzéssel mozdult meg, ha hallotta ezt a két szót Én is azonos érzéssel tettem meg a mozdulatot, hogy tovább is Erdélyben maradjak s másokkal egyidőben foglaljam el a magam őrhelyé . Ha szokás, ilyenkor, az őrhe yre felállás idején, valamit kérni, akkor én az öntudatos munka lehetőséget kérem, szabadságot a szellemi munkának és helyet az építő gondolatnak, S a magam számára csak annyi könnyítést kérek, hogy mint eddigelé, ezután is divatos jelző nélkül lehessek magyar és keresztény. Mint ahogy bennem is jelző nélkül lobog a vallomás, hogy aki idegen hatalom előtt nem tudott alázatos lenni, soha, a' más előtt sem leszen, egyedül csak Te előtted; Független Hazám i A szellem embere tehát itt-ott megszólal s felelősségteljes szavakat mond. A két évtizedes román uralom alatt tönkresilányított intézmények azonban érthető módon csak lassan éledeznek a cselekvés szükségességéig és amikor elérkeztek oda, közöttük és az állam között éppen úgy megindult a beavatkozás és autonómia problémájának vitatása, mint a gazdasági és politikai sikokon. Pedig éppen a kultúra művelőire és eszközeire vár a nagy és nagyszerű feladat elvégzése i az új magyar embertípus nevelése. Erre a feladatra kell, hogy szentelődjék minden erő és ennek szolgálatába kell állítani minden eszközt. Mint ahogy csonkán és bénán is a műveltség és művelődés volt a kisebbségi élet egyik legfőbb megtartó ereje, S ma, amikor annyit beszélünk megújulásról, a korszerű magyar embertípusra és korszerű és magyar műveltségre gondolva talán elsősorban kell arra gondolnunk, ami Erdélyben az idegen uralom alatt kiformálódott. A szervezetek munkábaállitására megtörténtek az előkészületek. Az elvek és eszmék kikristályosodtak. Világos immár az út, amerre haladni kell s a magyar népi műveltség felé! Nemcsak tárgyi tudást, hanem műveltséget adni a népnek. Lelki kultúrát, amely mindenkor biztos fegyver és biztos menedék minden támadás ellen. És a kiművelt nép óriási rezervoirjából teremteni meg az új magyar értelmiséget. Hatalmas, nemzedékeknek szóló program ez ! Az alapjait szellemi téren már sikerült felvázolni. És meg van a remény, hogy a
