Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Metamorphosis Transylvaniae 203 mos vas:y magasan emelkedő láthatárok szeretett jelképei magyar városoknak, régi kollégiumaikkal, ékes katedrálisaikkal, vásáraikkal, szász városoknak és falvaknak, megerősített vártemplomaikkal, nagy székely falvaknak, román szórványtelepeknek vagy sűrűn szórt apró román falvaknak. Erdély a világban nagyon kicsiny táj. Belül azonban egy kis világ, sajátos kis világ. Öntudatos kis világ volt és marad, — akár független fejedelemség, akár része egv nagyobb országnak, áldja bár, verje bár sors keze. Erdélynek szelleme partikuláris, egyes vidékeié, népeié erősen önkormányzati. Minél magasabb népeinek po- litikai és társadalmi, lelki és gazdasági műveltsége, annál élénkebb szabadságvágya és szabadságtudata. Az ezeréves magyar történelem korszakain végig az anyaországhoz való viszony alaphangját ebből a szabadságszeretetböl, a sajátos egyéniség partikuláris tudatából és ön- kormányzati igazságérzetböl magyarázhatjuk meg. Belőlük merít a kicsiny ország a törökök idején erőt és öntudatot a magyar állameszme és szabadsig önálló megóvásához, fenntartásához, átmentéséhez. Bslőlük érthetjük meg a magyarság ellenálló erejét és szervezett akarását a román uralomnak húsz éve alatt.“ A „Magyar politikai gondolatok“ c. könyv 44. oldalán Teleki Pál gróf így nyilatkozik az erdélyi kérdésről : „Az erdélyi magyarság veszíthetett anyagiakban, szellemiekben, de egyet — mindig tudtam — nem veszíthet el soha, s ez a lelki ereje. Amikor visszatértem Erdélybe, láttam, hogy lelki erejéből nemcsak, hogy nem veszített, hanem még jobban megedzödött a megpróbáltatások tüzében. Az erdélyi magyarság soha nem ismert vallási, rang- és osztálykülönbségeket, most tehát mint tökéletesen eggyé- forrt társadalmi erő teljesítheti hivatását Magyarország megerősítésében és felvirágoztatásában. “ „Ezek a magyarok másképpen éltek — folytatja a 45. oldalon — annak ellenére, hogy magyarságukat megőrizték, sőt intézményeikben sokszor j"obban megőrizték, mint mi, A húszesztendös más vi'ág mégis egészen más lelkiséget formált ki, különösen a fiataljaikban. Még ezeknek is — bár egyek velünk, olyanok mint mi — időre van szükségük ahhoz, hogy teljesen beleidegzödjenek ennek az országnak az életébe.“ Az első gyakorlati lépéseket pedig így fogalmazta meg gróf Teleki Pál; „Az alapfelfogás az volt, hogy Erdélynek és a kapcsolt töbhi részeknek — mondhatjuk a XX. századi partiumnak — népe és vezetői elsősorban maguk intézzék sorsukat. Ebből két dolog következett, Az egyik, hogy a jövőre nézve semmiféle határozatot ne hozzunk a felszabadult országrészekre és népükre nézve. Ne döntsünk róluk nélkülük. A másik pedig az, hogy az emberek is — katonák és civilek — akikre ott közigazgatási feladatot bízunk, lehetőleg erdélyiek és a Partium földjének szülöttei, ezek leszármazottai legyenek, akikben él az erdélyi szellem, az erdélyi levegő és akik rögtön és könnyen megértik egymást az odahaza maradottakkal. Ez az erdélyi szellem nem új valami. Ez a szellem már a Gyulák idejében kezdett kialakulni s igazában az erdélyi fejedelemség történelmi sorsa fejlesztette ki, amikor nehéz körülmények között fenntartotta, megőrizte a magyar eszmét, Magyarországot, Vérré válf lelkiség ez, amely a kj-
