Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Metamorphosis Transytvaniae áoi Nem könnyű feladat Teleki Pál erdélyi politikáját ismertetni. De talán helyesen Ítéljük meg lényegét azzal, hogy míg egyfelől minden állami, hatalmi és szellemi eszközzel a végleges és maradéktalan egyesülésen munkálkodott, addig másfelől azon fáradozott, hogy Erdély, mint fogalmi és szellemi egész és egység lépjen be a magyar nemzetállam közösségébe, a magyarság egyetemének adva át mindazokat az értékeket, amelyek történelmi múltjában rejlenek és amelyeket a két évtizedes kisebbségi élet kitermelt és tudatos valósággá tett. Teleki Pál azt akarta, hogy az erdélyi szellem, amely egyaránt kifejezésre jut az erdélyi ember gondolkozásmódjában, magatartásában és jellemében, a magyar hazába visszaplántálva tovább fejlődjék és vele egybeolvadva, neveiden hasson reá. Mert mi egyéb az erdélyi életforma és a benne kiteljesedő szellem, ha nem az óhajtott új Magyarországé és ezzel a megújuló Európáé? Erdély az európai fejlődésnek mindég az élén haladt és a tordai országgyűlés óta nem egyszer megelőzte azt. Ezernyi természeti oka van ennek és ezek a természeti okok nem változtak meg ezúttal sem. A kisebbségi sorsban szétporlott a régi liberális Magyarország minden lelki rekvizituma is és a nemzeti lét kérdései lettek egyedül uralkodókká a leikeken. Az igaztalanul üldözöttek mélyebb embersége, a magyarságukban megbántottak tisztult, magya- rabb magyarsága, az ember és ember között álló mesterséges válaszfalak leomlása, a társadalom egyrétűvé alakulása, a munkateljesítmény mindenek fölé való helyezése, a hiúságok lekopása, az egymásrautaltság érzésének: a közösségi eszmének valóságos léte, a történelmi elhivatottság bizonyossága és a legmagasabb eszmékbe vetett rendületlen hit volt az a hozomány, amelyet a kisebbségi élet szenvedéseiben nemesedve és acélozódva Erdély nyújtott az új frigy pillanatában Magyarországnak. Teleki Pál világosan látta a magyar élet hibáit és hiányosságait úgy Erdélyben, mint a trianoni Magyarországon és mindig férfiasán és félreérthetetlenül mutatott rá azokra. De tudta, hirdette és cselekedte, hogy nem rendszert, hanem embereket kell megváltoztatni, magyarabbá kell tenni a belső tartalmat, bátrabbá és nemesebbé, műveltebbé a magyart. Ezért nevelt mindig szóval és tettel és életének nagy példaadásával. Ezért akarta megőrizni az erdélyi értékeket, hogy azok neveiden hassanak az egész magyarságra. Es ezért gyomlálta az első pillanattól kezdve Erdélyben is a hibákat és vétkeket. És ezért fordult meleg szeretettel és atyai bizalommal az erdélyi magyar ifjúság felé, mert tudta, hogy abban élnek, — éppen, mert ifjan, a legáhitatosabban, az erdélyi értékek, csak szerető gonddal kell kiteljesíteni őket.
