Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Metamorphosis Transylvaniae

Metamorphosis Transytvaniae áoi Nem könnyű feladat Teleki Pál erdélyi politikáját ismertetni. De talán helyesen Ítéljük meg lényegét azzal, hogy míg egyfelől minden állami, hatalmi és szellemi eszközzel a végleges és maradék­talan egyesülésen munkálkodott, addig másfelől azon fáradozott, hogy Erdély, mint fogalmi és szellemi egész és egység lépjen be a magyar nemzetállam közösségébe, a magyarság egyetemének adva át mind­azokat az értékeket, amelyek történelmi múltjában rejlenek és ame­lyeket a két évtizedes kisebbségi élet kitermelt és tudatos valósággá tett. Teleki Pál azt akarta, hogy az erdélyi szellem, amely egyaránt kifejezésre jut az erdélyi ember gondolkozásmódjában, magatartásá­ban és jellemében, a magyar hazába visszaplántálva tovább fejlődjék és vele egybeolvadva, neveiden hasson reá. Mert mi egyéb az erdélyi életforma és a benne kiteljesedő szel­lem, ha nem az óhajtott új Magyarországé és ezzel a megújuló Európáé? Erdély az európai fejlődésnek mindég az élén haladt és a tordai országgyűlés óta nem egyszer megelőzte azt. Ezernyi ter­mészeti oka van ennek és ezek a természeti okok nem változtak meg ezúttal sem. A kisebbségi sorsban szétporlott a régi liberális Magyarország minden lelki rekvizituma is és a nemzeti lét kérdései lettek egyedül uralkodókká a leikeken. Az igaztalanul üldözöttek mélyebb embersége, a magyarságukban megbántottak tisztult, magya- rabb magyarsága, az ember és ember között álló mesterséges válasz­falak leomlása, a társadalom egyrétűvé alakulása, a munkateljesít­mény mindenek fölé való helyezése, a hiúságok lekopása, az egy­másrautaltság érzésének: a közösségi eszmének valóságos léte, a tör­ténelmi elhivatottság bizonyossága és a legmagasabb eszmékbe vetett rendületlen hit volt az a hozomány, amelyet a kisebbségi élet szen­vedéseiben nemesedve és acélozódva Erdély nyújtott az új frigy pillanatában Magyarországnak. Teleki Pál világosan látta a magyar élet hibáit és hiányossá­gait úgy Erdélyben, mint a trianoni Magyarországon és mindig fér­fiasán és félreérthetetlenül mutatott rá azokra. De tudta, hirdette és cselekedte, hogy nem rendszert, hanem embereket kell megvál­toztatni, magyarabbá kell tenni a belső tartalmat, bátrabbá és neme­sebbé, műveltebbé a magyart. Ezért nevelt mindig szóval és tettel és életének nagy példaadásával. Ezért akarta megőrizni az erdélyi értékeket, hogy azok neveiden hassanak az egész magyarságra. Es ezért gyomlálta az első pillanattól kezdve Erdélyben is a hibákat és vétkeket. És ezért fordult meleg szeretettel és atyai bizalommal az erdélyi magyar ifjúság felé, mert tudta, hogy abban élnek, — éppen, mert ifjan, a legáhitatosabban, az erdélyi értékek, csak sze­rető gonddal kell kiteljesíteni őket.

Next

/
Thumbnails
Contents