Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Mikó Imre: Erdélyi politika
Erdélyi politika Í8Í képviselik a magyarság széles réptömegeit. A kisebbségi történelem furcsasága, hogy a román királyi diktatúra nem az inkább tekintélyalapon álló Magyar Párt vezetőségét ismeri el a magyarság képviseletének, hanem azoknak politikai csoportosulását, akik a magyar közéletben a népfelség elvét képviselték. A magyarság nemcsak azért vonult be Bánffy Miklós mögött a Nemzeti Újjászületés Frontjába, mert csak így nyerhette el az állampolgári és politikai jogok teljességét, hanem főként azért, mert ennek ellenében a kormány engedélyezte a Magyar Népközösség megalakulását és gazdasági, társadalmi, kulturális célkitűzésein túl a Népközösség lett az utolsó két év alatt a magyarság egyetemes politikai képviselete. A többségi parancsuralmi rendszert a népkisebbségi alulról-felfelé szervezkedéssel összeegyeztetni és a magyar tömegek előtt népszerűtlen frontpolitika mögött mégis egyetlen népközösségi akolba terelni a magyarság legszélesebb rétegeit — valóban diplomatához illő feladat, aminek a nehéz terhét a volt magyar külügyminiszter vállalta magára. A Magyar Párt és a Magyar Népközösség politikája között nem is az volt az alapvető különbség, hogy a párt ellenzéki politikát folytatott, a népközösség pedig támogatta az egyetlen állampártot, hanem az, hogy amig a Magyar Párt a hangsúlyt a politikai védekező harcra helyezte, addig a Magyar Népközösség a népszervezést tartotta legfontosabb feladatának. A Magyar Párt abból indult ki, hogy a kisebbségi kérdés Romániában megoldhatatlan s ezért a magyarságnak hol aktiv, hol passzív ellenállással ki kell tartania, amíg a megoldás kívülről megérkezik. A Magyar Népközösség alapgondolata az volt, hogy bármiként is alakuljon az új Európa, a magyarságnak minden eshetőségre fel kell készülnie s ezért a nép legszélesebb rétegeit a tízes rendszer segítségével szervezett egységbe kell tömöríteni, Az események azonban a második világháború kitörése után olyan iramban haladtak előre, hogy a Népközösség csak részben végezhette el ezt a munkát. A KISEBBSÉGI SORSBAN felnőtt vagy megőszült két erdélyi nemzedék politikai nevelését és gyakorlatát tehát nem az államvezetés kérdéseiből merítette, mivel abban sohasem vehetett részt, hanem politikai problémái a román államhoz és a magyar néphez való viszonyból adódtak. A mindenkori kormányzattal szemben kialakult egy bizonyos állandó kritikai és ellenzéki magatartás, ami a népközösségi politikán is végigvonult, azzal a különbséggel, hogy az utolsó két év folyamán ezt nem lehetett kifelé hangoztatni. A magyar néppel viszont két évtized folyamán, a közös elnyomás terhe alatt a magyar vezetőosztály szoros sorsközösségbe került s ez a Magyar Párt működését is meghatározta, ha a pártszervezet nem is foglalkoztatott állandóan minden magyar embert, A politikában megnyilvánuló erdélyi szellem alapvonásai még ma is azok, amik a román uralom alatt voltak. Az ellenzéki magatartásról nemcsak az a párt nem tud leszokni, amelyik hosszú ellenzékben töltött évek sora után jut uralomra, hanem még kevésbbé annak a nemzetkisebbségnek a fiai, akik huszonkét éven át az idegen kormányhatalommal szemben a iimeo Danaos álláspontjára helyez-
