Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés
174 Dr- Mokkái László az akkori országos szokás szerint a megyésispán által kinevezett alispán is román nemes legyen Máramarosban^. De, bár a márama- rosi románság magyar mintára már a XIV. században megalkotta a maga megyéjét (amit a szörénységiek csak a XVI. században értek el s ugyancsak akkor sikerült a hátszegvidéki román nemességnek a hunyadmegyei ősi magyar nemességgel közigazgatásilag végleg egybeolvadni), mégis az egész középkor folyamán a ,,nemesi" megye társadalmát itt is a legtarkább társadalmi állású elemek alkották. Máramarosban már 1326-ban országos nemességet, tehát teljes, fel- tétclnélküli adómentességet, jobbágyai fölötti anyagi és birói hatalmat, szabad birtokjogot nyer egy román kenéz^ és 1360 után mind több és több román vajda meg kenéz jut ide®, mégis még a XV. században is vannak nemes kenézek, akik a huszti várnagytól függenek és a várnak adóznak^, sőt olyan nemesnek tekintett és szolbíróságot (csak nemesnek kijáró hivatalt) viselő kenézek, akik nem is a királlyal, hanem román nemes társukkal szemben vannak hűbéri függő viszonyban, mert attól kapták conditioval terhelt birtokukat®. A máramarosi fejlődés csak külsőleg gyorsabb a déli kerületekéhez viszonyítva, a valóságban ott is fennállt egészen a középkor végéig a conditionarius nemességnek egész színskálája. Ha még hozzáfűzzük ezekhez a magyar balkáni tartományok (Horvátország és Dalmácia) románságának társadalomfejlődését, mely teljesen azonos a már elmondottakkal, s az egyszerű királyi kenéztől a conditionarius román nemesig terjedő minden változatot megtaláljuk benne®, megalkothatjuk — ha vázlatosan is — a magyar hatás alatt fejlődött középkori román társadalom képét, A magyar társadalomhoz való teljes hasonulás akkor állt be, mikor a conditionarius nemes kenézek elérték a feltételmentes országos nemességet. Ez azonban a román nemesek összességére nézve már csak az újkor elején következett be, és az ősi román társadalom utolsó nyomainak eltűnését vonta maga után, A kerületek feloszlásával elenyészett a román nemzetiségi autonom területek emléke; a nemesség egy része, a magyar társadalomhoz való közeledését következetesen folytatva, vallásilag és nyelvileg is beolvadt s a vezetőiktől elhagyott közrománok és a felemelkedni nem tudó kenézek a jobbágysorba sülyedtek. A MAGYARORSZÁGI ROMÁNSÁG középkori társadalom- fejlődésének fokozatait végigkísérve, úgy hisszük, hogy — ha ezúttal csak nagy vonalakban is — sikerült társadalmi intézményeit két élesen elkülönülő rétegre bontani, az elsőnek balkáni eredete a felsorakoztatott bizonyító anyag világosságában nem kétséges, míg a másik hasonló biztonsággal mondható a magyar társadalomfejlődés 1 FM. 323. 1. V. ö. FM. 313. I., mely alkalommal a magyar megyésispán mellett magyar alispán szerepel, s FM. 66—67., 109. 1. 8 FM. 144-146. 1. i M. 542, 1, 8 M. 373., vagy 239., 527. 1. 8 Dragomir, Vlahii Morlacii 18—19., 24—30. 1.
