Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés

160

Dr- Makkal László

minden további érvelést fölöslegessé tesznek azok az okleveleink, melyekben egyházi és világi birtokosok kérelmére királyaink kivételesen megengedik románok telepitését^ s főként III. Andrásnak az az intézkedése, mellyel minden magánbirtokra települt románt egy királyi uradalomba vitet vissza^

A románok betelepitése minden kétséget kizárólag elsősorban honvédelmi célt szolgált. Feltűnésük pillanatától kezdve a királyi románok mindenütt katonai szolgálatot teljesítenek, A fogarasiak már 1213-ban külország! hadjáratban vesznek részt a szebeni ispán seregében® és 1260-ban ott harcoltak a magyar király mellett a morvamezei ütközetben^, A XIV. század óta a déli határmenti várak népe jórészt románokból állott®, románok harcoltak Nagy Lajossal a a tatárok, litvánok, sőt a vérükből származó hűtlen moldvai vajda ellen is®, ugyancsak román kenézek szerepelnek Zsigmond, Albert, I, Ulászló királyaink és főként a szintén kenézszármazásu Hunyadi János törökellenes hadjárataiban. Katonai szervezetben éltek a horvátországi románok is a középkorban'^. Ha tekintetbevesszük, hogy a balkáni görögkeleti államokban a románságnak ilyen intézményes hadi szolgálatáról nem tudunk, sőt minden adat arra mutat, hogy ilyen szolgálatot nem is teljesítettek, különösnek kell tartanunk ezt a tüneményt. Teljesen mellőzve a régi, romantikus román történészeknek azt az állítását, hogy a honfoglaló magyarok már fejlett katonai szervezetben találták itta románokat, komolyabban kell foglalkoznunk azzal az újabban mind sűrűbben kísértő magyarázattal, hogy a Balkánról kiinduló románság a XII. és XIII. század folyamán a havaselvi síkságon tanyázó türk népek (besenyők, kunok) politikai befolyása alá került s ezek neveltek volna a békés birkapásztorokból harcias katonanépet. Az elmélet felvetői és védelmezői elsősorban nyelvészeti adatokra támaszkodnak, felhíva a figyelmet a középkori havaselvi, moldvai és erdélyi románság vezetőrétegében sűrűn előforduló türk eredetű személynevekre, elsősorban a havaselvi román államot megalkotó Baszaraba vajda kétségkívül valamely török nyelvből megfejthető nevére®. Bár a szóbanforgó személynevek aránylag kis százalékát képezik középkori román személynévanyagunknak®, jelentőségük mégsem kicsinyelhető le, annál kevésbbé, mert hiteles történeti adatok beszélnek a balkáni és havaselvi románság korai kapcsolatairól a besenyőkkel illetőleg kúnokkaB®. Ennek ellenére nem oszthatjuk a véleményét azoknak, akik hajlandók az egész középkori román vezetőréteget s egyúttal a román katonai szervezet

1 FM. 36—41. 1.

2 FM. 38. 1.

3 FM, 22. 1.

4 FM. 26. 1. ^

3 Erre vonatkozólag most folyó kutatásaim eredményeit közlöm, melyek rövidesen napvilágot látnak ,,A magyarországi románság települése a középkorban“ címen.

6 FM. 178-180., 319. 1.

7 Dragomir, Vlahii §i Morlacii 18—19., 24., 30. 1.

3 L. Rásonyi t Contributions á l’histoire des premieres cristallisations d’État des Roumains. Bp. 1936 , Mályusz i, m. 411. 1. stb.

3 Ugyancsak kiadatlan személyes kutatásaim alapján.

Jirecek i. m. 197. és 212. 1.