Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)

1940-1941 / 2. szám - Makkai László: A magyarországi román társadalomfejlődés

Balkán félszigeten*. Ugyanezt a tanulságot vonhatjuk le a Dunától északra élő románság kultúrájának legrégibb emlékeiből. Nemcsak a görögkeleti vallás és szellemiség, hanem a román egyház szerves kapcsolata az ochridai érsekséggel is beszédesen utal az őshazára^ s ugyancsak a közös balkáni-ortodox kulturkincset tanúsítja az erdélyi románság középkori személynévanyaga mely Kadlec cseh történész tanulságos összevetéséből láthatóan^, teljesen azonos az egykorú szerbiai románság személynévanyagával. Szaporíthatnók a nyelvészeti és művelődéstörténeti példákat a végtelenségig, tanulmányunk keretei azonban nem engedik meg ennek az előttünk már amúgy is többek által és kitűnően elvégzett munkának ismétlését. Célunk ezúttal rámutatni arra, hogy a balkáni és északi román társadalom szerkezete milyen közös vonásokat árul el, másrészt pedig megkísérelni a közöttük fennálló — lényeges — különbségek magyarázatát.

Dr. Makkai László t A magyarországi román társadalomfejlődés 149

I. A BALKÁNI ÖRÖKSÉG

MIKOR A ROMÁNSÁG a történeti forrásokban megjelenik (Kr. u. 976), az ősi kialakulási területről való szétvándorlása már folyamatban van. Az első ismeretes románok valószínű őshazájuktól (a mai szerb-bulgár határvidék) messze délre, a Preszpa-tó kornyékén tűnnek feP, A nagy szétvándorlás az egész középkoron át, sőt még azután is tartott, de ennek ellenére az egész románságot továbbra is egységesen jellemzi nyelve és foglalkozása. A románság ősfoglalkozása a Balkánon épenúgy, mint a Dunától északra a ván- dorpásztorkodás, éspedig közelebbről a juhpásztorkodás volt Ez a foglalkozás annyira jellemző volt az egész népre, hogy a görögök már a XI. században „pásztor“ jelentésben használták a „vlah“ népnevet, amint azt Anna Komnena görög császárlány történeti művében félreérthetetlenül meg is mondja í „és akik csak a nomád életmódot folytatták, azokat a népies nyelvhasználat vlahoknak szokta nevezni“,^ Ez az általános keleteurópai szemlélet nálunk is megtalálható, a számtalan adat közül csak egyet emelünk kii Pestmegyében 1483-ban szerepel „Gyenge Johannes wolahus seu pastor".® A magyarországi románok ősfoglalkozásukat sokáig, részben egészen a legújabb időkig megőrizték, A XVI. század elején Verancsics Antal, a kiváló magyar humanista történész így ír az erdélyi románokról í

1 A roma ;ok eredetének kérdését kiválóan foglalta ös.«ze Tamás Lajos. „Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában“ c, (Bp. 1935 ) döntő jelentőségű könyvében, újabb adalékok Gáldi—Makkal: A románok története (Bp. 1941.; 1 fejezetében és annak jegyzeteiben.

2 Gáldi -Makkai i m. 26—27. 1.

3 K. Kadlec: Válási a valasske právo (az oláhok és az oláh jog', Prága, 1916 451—468 1.

* N. lorga; Istoria Romfini'or din Penin.sula Ba'canicá, Bukarest, 1919, 13. 1* Tamás i. ra. 74, 1.

0 U, 0,