Hitel, 1940-1941 (5-6. évfolyam, 1-4. szám)
1940-1941 / 2. szám - Juhász István: A Kelet Népe
108 Dr. Juhász István részlete és eszköze a nemzetiségi kérdésnek. Szerinte a nyelvkérdés erőszakolásával súlyos helyzetünkben várni kell. de a nemzetiségi kérdést meg kell oldani. Az időszerű parancs az. hogy politikánk nemzetiségi balszárnya vonuljon vissza és az alkotmányos jobb szárnnyal haladjunk előre. Nem kell erőszakolni azt. hogy nemzetiségeink magyarul beszéljenek, hanem alkotmányunkat ki kell terjesztenünk rájuk, hogy így megkedveltessük magunkat velük s magatartásunkat úgy kell irányukban kialakítanunk, hogy türelmes magatartásunk „olvasztói fennsőbb'égként“ hathasson. Amióta idegen népfajok is élnek nemzetünkön kívül országunk területén, a magyar nemzetiségi politika mindig ez volti beilleszteni a nemzetiségeket érdekeink és sorsunk által meghatározott történeti közösségbe. E törekvést történelmünk tanúsága szerint soha sem erőszakkal, hanem mindenkor csak a megnyerés módozataival, a jogok és privilégiumok megadásával vihettük eredményes véghez. Széchenyi legigazibb történelmi tanúságaink szellemében határozta meg nemzetiségi politikánk célját! „Hunnia határai közt minden kebel, minden velő egy nagy nemzeti érdekre forrjon össze!'' Meggyőződésünk szerint, melyet ugyancsak kisebbségi sorsunk tapasztalatai alakítottak ki, nemzetiségi politikánknak — ha túljutott a nemzeti jóvátétel átmeneti idején — ma sem lehet más iránya, mint Széchenyinek nemes ideálizmust mutató, de körülményeink szerint egyedül reális alapelve. A MAGYARSÁG VÉDELME „MINDENKIT MAGUNKKAL KIBÉKÉLTETNI!“ ez Széchenyi nemzetiségi politikájának a követelménye ; de e követelményt gondolatában megelőzi a magyarság védelme és kifejlesztése. Hiába akarjuk egy új Pax Hungarica megvalósítása érdekében bevenni alkotmányunk sáncai mögé a tótokat, görögöket, németeket, ha ugyanakkor nem áll e sáncok mögött egy erős, szabad magyar nemzet. Az «alkotmányos jobb szárny» kiterjesztése mindenek előtt a magyar jobbágyságnak az alkotmányba való felvételét jelenti s ez által az egész magyar nemzetnek a megerősödését készíti elő. Futó sorokban azt a szociális tartalmú magyarság-program- mot ismétli meg itten Széchenyi, melyet néhány évvel előbb a Stá- diumha,n olyan világosan kifejtett. Bátran tanítja, hogy a nemesség a nemzetnek csak egy kis töredéke, mely nem tud megfelelni annak a sokrétű kötelességnek, amely nemzetünk kifejlesztése munkájában elénk áll, „Hiszem erősen, hogy külömb helyet foglalnánk el a nemzetek sorában ma, ha ősi törvényhozóink gyökeres reformációk által 800 eze'^nyi súlyú talpkő helyett lassanként 10 milliónyi súlyút raktak volna ; ha idegen gratia, eyámol és segítségkoldulás helyett, saját nemzetiségükben, önkeblükben s karjaikban és az ország minden lakosi felszabadításában bíztak volna.“
